Közönséges, ortodox top 10 helyett idén is kategóriákra bontottam a 2015-ben látott friss filmeket, és így próbáltam meg rangsorolni őket. A műfaji és egyéb besorolások természetesen önkényesen történtek, de azért igyekeztem figyelni arra, hogy tükrözzék valamennyire a tavalyi mozis trendeket.
Az év kémfilmje – AZ U.N.C.L.E. EMBERE
2015 a kémfilmek éve (is) volt, visszatért James Bond (bár ne tette volna), Spielberg pedig egy kellemesen old-school dolgozattal jelentkezett (Kémek hídja). A szekció fődíját mégis Guy Ritchie kapja, aki 15 éve, a Blöff óta nem rendezett ennyire stílusos és észvesztően cool filmet. Az U.N.C.L.E. úgy zsonglőrködik a műfaji idézetekkel, mint egy jobb Tarantino-mozi, tökéletes magabiztossággal szállítja a retrohangulatot, és közben egy pillanatra sem veszi komolyabban magát a kelleténél. Bónusz: Alicia Vikander
A 3. helyezett Kingsman: A titkos szolgálat is hasonló stílusbravúr, míg az ezüstérmes Mission: Impossible – Titkos nemzet az év akciófilmje… lett volna, ha nincs a Mad Max.
Az év felnövéstörténete – A TINILÁNY NAPLÓJA
A coming of age-filmek mezőnye is erős volt tavaly, annyira, hogy a félévösszegzőmben még dobogós Megléptek kiszorult a top3-ból, ahogy az imádni valóan különc női főhőst felvonultató francia A küzdők, a poszt-, meta-, retro stb. Dope, vagy a magát horrorfilmnek álcázó Valami követ is a láttuk még kategóriába került.
A tinilány naplójának elsőségéhez viszont kétség sem férhet, Marielle Heller rendezése annyira őszinte, bátor és nyers, hogy hozzá képest minden eddigi tinifilm délutáni matinénak tűnik. Pedig: ezt a történetet már ezerszer láttuk, csak nem ekkor és itt (a 70-es évek San Franciscójában), nem ilyen kendőzetlenül, és nem ilyen erős színészgárdával (Bel Powley, Alexander Skarsgård, Kristen Wiig).
Második az Agymanók, a Pixar freudi gyorstalpalóval felérő animációs tanmeséje lett, harmadik helyre pedig a török Mustang emancipációs kiáltványa vág futott be.
Az év dokumentumfilmje – VALAMI JOBBRA VÁRVA
A lengyel Hanna Polak filmje a műfaj Boyhoodja: 14 éven át forgatott egy Moszkva melletti szeméttelepen, egy itt élő 10 éves kislány a kamerák előtt nőtt fel. Méregerős produkció – happy enddel.
Az ezüstérmes A csend képe az indonéz tömegmészárlásokat feldolgozó Az ölés aktusa nem kevésbé brutális folytatása. A harmadik helyezett a világ első videobloggerének 40 éves „munkásságát” rendkívül kreatív módon feldolgozó Sam Klemke időgépe.
Az év abszurdja – A HOMÁR
Idén is több követője, akadt a bunueli abszurdnak, közülük Yorgos Lanthimos-nak, a Dogtooth rendezőjének sikerült legjobban a mutatvány. A homár szinopszisa (a párt találni képtelen szingliket állattá operálják, és ez a sors várna a főszereplőre is) több blőd viccnél, amikor kifulladna az alapötlet, a görög rendező mindig jó érzékkel csavar egyet a történeten, Colin Farrell és Rachel Weisz ráadásul rég volt annyira jó, mint itt.
A második hely Mr. Oizóé, azaz Quentin Dupieux-é, aki a Réalitében a bunueli humort ötvözte az önmagába csavarodó lynch-i dramaturgiával, a bronz pedig Jaco Van Dormaelnek jár a Legújabb testamentum kellemesen blaszfém komédiájáért.
Az év kamaradrámája – EX MACHINA
Az íróként már befutott Alex Garland (28 nappal később, Napfény, Dredd) rögtön az első próbálkozásra megrendezte a mesterségesintelligencia-filmek egyik legokosabbikát. Bónusz: Alicia Vikander.
Második a chilei El Club, amely pont annyira letaglózó, amennyire a története sugallja (olyan „nyugdíjazott” pedofil papok a főszereplői, akiket a katolikus egyház vidékre menekített), míg a harmadik hely Peter Strickland szado-mazo románcának jár (The Duke of Burgundy).
Az év westernje – ALJAS NYOLCAS
Tarantino visszatért a Kutyaszorítóban dramaturgiai letisztultságához, és jól lette, a Jackie Brown mellett talán az Aljas nyolcas az eddigi legérettebb filmje.
És persze nem hagyományos western, ahogy az ezüstérmes román Aferim sem az. Radu Jude fekete-fehér filmjében szintúgy egy rabot szállítanak az ítélőszék elé, csak nem a vadnyugaton, hanem Havasföldön, valamikor a 19. század közepén. Az Aferim nézhető szociográfiai road movie-ként, de működik a jelennek tükröt tartó allegorikus szatíraként is.
A Slow West is alaposan kiforgatja a műfaji tradíciókat, mintha a Coen testvérek és Wes Anderson közösen készítettek volna egy westernt.
Az év magyar filmje – SAUL FIA
Ahogy tavaly a VAN, úgy idén a Saul fia is kimagaslott a mezőnyből, de Nemes Jelesnek egyúttal sikerült az is, ami magyar rendezőnek már nagyon rég nem: filmje nem követi, hanem diktálja a trendeket.
A Liza, a rókatündérnek és a bronzérmes Félvilágnak is azért jár az elismerés, mert – ha nem is nemzetközi, de legalább hazai viszonylatban – valami újjal próbálkoztak; előbbi az abszurd-romantikus vígjáték, utóbbi a pszichodráma műfajával.
Az év filmje – MAD MAX – A HARAG ÚTJA
Furiosa és Max benzingőzös ámokfutásánál zsigeribb filmet nem láthattunk 2015-ben. Ha ma élne, Buster Keatonnek is ez lenne a kedvence.
A 2. hely az Anomalisáé. Charlie Kaufman stop-motion animációja, az egyik kritikusi laudációt kölcsönvéve, „az év legemberibb filmje”, pedig „csak” bábok vannak benne. A bronzérmes pedig Denis Villeneuve szerzői thrillere, a Sicario – A bérgyilkos.
Összesítetett TOP 10 – Aferim, Aljas nyolcas, Anomalisa, Ex Machina, A homár, Mad Max, Saul fia, Sicario, A tinilány naplója, U.N.C.L.E.
Említést érdemel még: Az ébredő erő, Chappie, Drifter, Hungry Hearts, Ifjúság, Kosok, Mountains May Depart, Tangerine, Tokyo Tribe, Victoria, While We Were Young, Wyrmwood
Még több 2015-ös toplista: ITT.
