(Film)csillagok háborúja - Star Wars-elemzés 1979-ből

2015. december 12. 16:18 - filmvilág

starwars0.jpg

Már egy hét sincs hátra az új Star Wars-film világpremierjéig, ennek örömére úgy döntöttünk, megnézzük, a Filmvilág szerzői annak idején hogyan fogadták Lucas (akkor még nem) klasszikusát. Lapunk a mai formájában 1979 szeptemberében jelent meg először, vagyis az első (illetve a negyedik) rész magyar bemutatója után két héttel. Hagyományos kritika helyett Matos Lajos megpróbálta megfejteni a film sikerének titkát.

A harc váltakozó szerencsével, mind hevesebben folyik. Mindenfajta fegyver használata megengedett: szikrázva csapnak össze tőrök és szablyák, nyilak suhannak, orgyilkosok kése villan, dörög a colt, gyakran földübörögnek a II. világháború tankjai, de már itt vannak a fénykardok és a lézerágyúk is.

Ez a háború nem városok, országok birtoklásáért tört ki és dúl megállás nélkül. A minden eszközt felvonultató küzdelem célja a néző meghódítása. A nézőé, aki jegyet vált, és bemegy a moziba, mert ő hozza a pénzt.

Ez a pénz pedig nem kis összeg. A Twentieth Century Fox stúdió 1977-ben 50.8 millió dollárt keresett – elsősorban a Csillagok háborújának elképesztő sikerével. Ez az 1976. évi bevételhez képest 476 százalékos növekedés. A filmforgalmazók sem jártak rosszul: a Csillagok háborújának kölcsönzéséből eredő haszon már 1977 novemberében 122 millió dollárral meghaladta az eddigi legnagyobb üzlet, a Cápa című rémfilm anyagi sikerét. A bevételből George Lucas sem marad ki: a Csillagok háborújának író-rendezője nem az előre lekötött gázsit választotta (a forgatókönyvért csak 50 000 dollárt kért), hanem azt a bizonytalanabb módot, hogy őt illeti a film tiszta jövedelmének 40 százaléka – és jó lóra lett; igaz, ez a saját lova...

starwars2.jpgÉs ez még nem minden. Legalább ugyanennyit hoz a konyhára a forgatókönyv alapján készült, fotókkal illusztrált filmregény, a kísérőzene lemez- és hangszalag-kiadása, a film hőseinek képével díszített lepedők és rágógumik eladásából eredő osztalék. Az egyik rémfilm-folyóirat (ilyen is van!) oldalakon keresztül ismerteti, mi minden kapható a Csillagok háborújából: vásárolhatunk falinaptárt, plakátokat, a főszereplők képmását viselő trikókat, robotbabákat, elemmel működő „lézerkardot”, űrhajómodellt, és öt dollárért fejünkre húzhatjuk a sötétség urának, Darth Vader-nek fekete maszkját és köpenyét is („tartós műanyagból készül és egyetlen méretben, de az bármilyen korú gyermek számára megfelelő”).

Miért ilyen falrengető siker a Csillagok háborúja? A jól megtervezett reklámhadjárat kétségtelenül sokat jelent. Először feltűntek a hatásos plakátok, a jól időzített riportok. Aztán piacra került a történet könyv-változata, végül az alaposan beharangozott film és a bemutatóval egyidőben a különféle „kegytárgyak’’. A kultusz fölépült, és aztán már hólabdaként duzzadt, szinte magától. Minden kisgyerek, aki torzonborz Wookie-val ékesített trikót viselt, vagy a strandon Leila hercegnő-babával játszott, alanya és önkéntes aktivistája lett a reklámszakemberek lélektani hadviselésének. A film azonban ott is óriási tömegeket vonzott, ahol a reklámháború teljes kiterjesztésére nem volt mód és biztos kasszasikernek látszik nálunk is. A hatás titka valahol másutt van elrejtve.

George Lucas 32 éves, amikor a forgatókönyv első változatát papírra veti. Akkor már két elkészült film van mögötte: az American graffiti című, kissé szentimentális és művészkedő mozidarab és a THX 1138 című scifi film. A Csillagok háborújának forgatókönyvét az Universal stúdió elutasította – nem tudom, azóta mi történt azzal a dramaturggal, aki ebben a döntésben ludas volt, de nem hiszem, hogy megdicsérték érte. A Fox vezetői észrevették a nagy lehetőséget; sok pénzt és sok időt adtak a forgatásra, az eredményt pedig már ismerjük.

starwars_1.jpg

Lucas nem titkolja, hogy eleve sikerfilmet akart készíteni. Egy interjúban erről így beszélt: „Elhatároztam, hogy csinálok egy filmet a gyerekeknek. Ma a kalózfilmek, a westernek, a tündérmesék kimentek a divatból. Én rehabilitálni akartam azt a fantasztikus műfajt, amit a mai fiatalok nem ismernek, de melytől a náluk idősebb nemzedékek el voltak ragadtatva.... Célom az volt, hogy olyan mesét alkossak, amiben sok a fantázia, de kevés a tudomány.”

Ezt a célt Lucas tökéletesen megvalósította. A Csillagok háborúja nem tudományos-fantasztikus film, hanem a megtestesült szuper-mesemozi, mely bámulatba ejti a gyerekeket, és jól kiszámított módon megtalálja azt a tudatalattiba süllyesztett srácot, aki a legmorcabb felnőttekben is ott rejtőzik. Könnyű azonosulni a film hőseivel, kik az igazságért harcolnak és eredményesen a csupa nagybetűvel írt GONOSZSÁG ellen. Van sok érzelem, sőt érzelmesség, szemkápráztató küzdelem, űrrepülőgépek ütközete; eszünkbe jut „Óz, a csodák csodája”, meg minden eddigi western – a kocsmában iszogató szörnyek pontosan úgy kötnek bele az újonnan érkezettekbe, ahogy azt a vadnyugati filmek fordulatai előírják.

starwars4.jpg

A mozinéző idegrendszerében már régóta kiépített reflexpályákat befutó sablonok különös, meghökkentő figurákkal és eseményekkel váltakoznak: ott van Han Solo másodpilótája, a százéves, szőrmók Wookie, feltűnnek a Jawák (furcsa karattyolásuk afrikai nyelvekből készült, a magnó felgyorsításával), megjelenik Greedo, a bandita, aki érthetetlen szövegét egy tizenöt nyelven beszélő egyetemi hallgatónak köszönheti. Mindegyik nyelvből kivettek egy-két szót, és összekeverték. A két robot-jóbarát C3PO és R2–D2 Stan és Pant, vagy Zoro és Hurut idézi, az űrcsata felvételeihez negyven II. világháborús film légiütközeteinek részleteit szedték össze, aztán a Spitfire vadászgépeket űrhajókkal, a géppuskákat rakétakilövőkkel helyettesítették.

A legravaszabb hanghatások, a legkorszerűbb technikai trükkök sem röpíthették volna a Csillagok háborúját ekkora világhírre, ha a film nem a leghatásosabb pillanatban, a nosztalgia-hullám tetőpontján érkezik. A régi ruhadivatok, a muzeális autók, a címeres ősök időszakának ideális szórakoztató terméke ez a kozmikus tündérmese. Nem csupán a csodálatos hatalmú hősökre vágyó gyerekek, hanem a tv-híradó valódi horror-jeleneteitől elcsigázott, vagy az álmodern álmű veszettől elidegenített felnőttek is boldogan felsóhajtva vetik maguka a történet sodrába. Támadhatja hát a kritika a visszaköszönő sablonokat, a vadnyugati mentalitást, a szereplők lapos közhely-mondatait, a női főszereplő kifejezéstelen birka tekintetét, vagy a helyenként már már bárgyú fordulatokat, a közönség elfogadja mesének a mesét, és jegyének megváltásával erre a filmre szavaz.

starwars3.jpg

A teljes valósághoz még az is hozzátartozik, hogy a Csillagok háborúja fölhasználja a science-fiction külső jegyeit és bizonyos elemeit is, é az SF film jelentősége, sikere a utolsó években sokat nőtt. Az elmúlt esztendők legnagyobb bevétel hozó filmjei többnyire fantasztikus és vagy rémfilmek voltak (a nálunk tudományos-fantasztikusnak minősített műfaj sok országban csak a tágabb értelemben használt és ősibb horror alműfajaként szerepel). A Csillagok háborújának bevételét csak a Harmadik fokozatú találkozások című UFO-mozi közelítette meg. A legújabb sikerfilm, az Idegen is az SF és a horror jellegzetességeit ötvözi; most vetítik Frankenheimer hasonló témájú filmjét, a Jövendölést; London és Párizs egyik szenzációja az Ira Levin regényéből forgatott SF film, a Brazíliai fiúk. Ez utóbbiról a közelmúltban már röviden beszámoltunk; arról szól, hogy Dr. Mengele dél-amerikai laboratóriumában Hitler vérsejtjeiből klónozással kitenyészti a Führer tökéletesen azonos másolatait, és ezeket a fiúkat nevelőszülőkhöz kihelyezve, előkészíti a fasizmus világméretű újjászületését.

Mi a különbség a fantasztikus mese és az igazi science-fiction között? Clarke, a kiváló angol író erre azt mondta, hogy ha valamiről tudjuk, hogy csak a képzeletünkben létezik, de nagyon szeretnénk, hogy megvalósuljon, az merő fantasztikum, ha viszont valamiről úgy látjuk, hogy megvalósulása tudományosan könnyen elképzelhető, de ezt szeretnénk elkerülni, az science-fiction. A Csillagok háborúja tőrőlmetszett filmfantázia, mert arról szól, amit csak képzelünk, de nincs – a Jó galaktikus méretű győzelme a Rossz felett –, a Brazíliai fiúk pedig azt példázza, milyen a jó SF: a történet tudományosan nem elképzelhetetlen, de az egész világ érdekében meg kell akadályoznunk, hogy bekövetkezzék.


Matos Lajos


A cikk a Filmvilág 1979 szeptemberi számában jelent meg először.

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr68164802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2015.12.12. 22:45:33

ez a fajta diplomás értelmiségi kultúrfarizeusi mentalitás a mai napig él a magyar diplomás értelmiségi kultúrfarizeusokban

Keresztény szellemiségű luxuskurva 2015.12.13. 21:31:22

Ahhoz képest, hogy egy magyar kultúrmunkás írta a béketábor kellős közepén, ez egész jó cikk, pláne ha az ember nem kapkod a repülősó meg a szentelt víz után, ha valaki mondjuk bárgyú tekintetűnek meri nevezni a korszakos jelentőségű Carrie Fishert. A SW amúgy is jóval inkább mese, mint SF, maga az alkotója is space fantasynek nevezte.

ekszvájzed 2017.04.05. 13:51:44

Hogy én hogy utáltam ezeket a foxi-marxi tőgyekből a kötelező szocialista kultúrmaszlagot teli pofával szlopáló, majd pedig az arcunkba fröcskölő esztétákat,

akik a Bergman, a Jancsó, meg a Tarkovszkij -féle szuperművészfilmek előtt ájult hétfátyoltáncokat lejtve, elefántcsonttornyos lilaködös palotákból mondták meg IFJÚSÁGPOLITIKAILAG a Pajtás és az Ifjúsági Magazin, meg a többi szócsövein keresztül a tutkót ... A 6-10-14 éveseknek. Magaskultúrailag.

Még jó, hogy voltunk, akik nem hallgattunk rájuk.

Aki most helyesel nekik, ennyi év távlatából, az gondolja csak meg, mennyire ehhez hasonlókat irkáltak ugyanők az azóta már kanonizálódott többi kultfilmről, mondjuk pl. azokról, amelyek a másik vonalon meg a sex & drugs & rock-and-roll féle lázadósdiról szóltak ...

Ahelyett, hogy beszóltak volna Moszkvának, meg az acélelvtársnak, hogy kikérjék maguknak, hogy ezek miért engedik be ide, ebbe a kellemesen átnevelő, izolált akolba ezt a sok szemetet.