Filmvilág blog

Gyilkos tornász a halálos viadalon - Gymkata

2015. február 27. - Huber Zoltán

gymkata-movie-poster-1985.jpgA nyolcvanas évek akcióhőseit különleges fizikai teljesítményeik tették legyőzhetetlenné. Dagadó izomkötegek, életmentő szuperspárga vagy halálos pörgőrúgás, az adott sztár gyakorlatilag a testi adottságaival vált egyenértékűvé. Mivel összetett érzelmek, mélyebb lelki folyamatok nem bonyolították a képletet, az újabb sztárok után kutató producerek a pornófilmes logikát követve nem főszerepre alkalmas színészeket, hanem egzotikus képességekkel megáldott férfiakat kerestek. A attrakció kényszere nagy úr és a nagy igyekezetben bizony számos bizarr próbálkozás született. A Gymkata ötletgazdái például egy férfi tornászból kíséreltek meg rettenthetetlen akcióhőst faragni, és valamiért azt gondolták, a sportág jellegzetes gyakorlataival gond nélkül aprítható a képzeletbeli ellenség. Kiszemelt sportolójuk köré bombabiztos forgatókönyvet kerítenek, halálosan komolyan és következetesen használják a legfájóbb kliséket, majd durván túlpörgetik az alapkoncepciót. Az 1985-ös film utolérhetetlen báját a naivitás és a gátlástalanság sajátosan bumfordi elegye adja: a kőkemény hatásvadászat mellett a résztvevők láthatóan őszintén hisznek a művük sikerében. A Gymkata vagy szerelem első látásra, vagy rögtön undorodva fordulunk el tőle. Akit nem babonáz meg a csodálatos cím és a csiklandozó tagline (“The skill of gymnastics, the kill of karate”), akit nem csigáznak fel a “torna-karate” fantázia-harcművészet csodálatos lehetőségei, az sajnálatos módon innen nem követhet minket tovább a mű felfedezésében.

A többszörös világbajnok és olimpikon Kurt Thomas leigazolása és a gym-kata fúziós technikájának a megalkotása csak a jéghegy csúcsát jelenti. Igazság szerint ez a két húzás még a jobbak közül való, az igazi ínyencségeket a sztori részletei, a mellékszereplők és az akciójelenetek rejtik. A kezdő képsorok ellentmondást nem tűrve rántanak az események epicentrumába: párhuzamos vágások, a hős korláton pörög lassítva, illetve néhány fura öltözetű fickó egy erdős területen rohangál. Nem értjük, mi a fene folyik itt, de az első tizenöt perc gyorsan felvázolja az alaphelyzetet és rögtön a mélyvízbe löki a főszereplőket. Csillagháborús tervéhez (tudjuk, Reagan, műholdak, lézerek) az Egyesült Államoknak egy radarállomást kellene építenie a képzeletbeli Parmisztán területén. A távoli kánság zárt és nem is akarják megtámadni, a cél érdekében ezért a SIA (Special Intelligence Agency!) egy bombabiztos tervet eszel ki, és a szóba jöhető lehető legjobb megoldást, azaz hősünket választja. A közép-ázsiai ország nem a turizmusáról, hanem egy egészen sajátos tradíciójáról híres. A területére tévedő idegeneket vagy azonnal lelövik, vagy alternatív lehetőségként részt vehetnek egy ősi viadalon, ahol szintén nagy eséllyel elhaláloznak. “A játék” névre keresztelt megmérettetésen csak egy túlélő maradhat talpon, cserébe viszont a győztes bármit (igen, bármit!) kívánhat. A SIA tehát felkeresi a MacGyver-fizimiskájú tornászt és megkéri, utazzon a helyszínre, nyerjen és kérje a radarállomást.

gymkata.png
Itt egy pillanatra talán érdemes elidőzni. Ízlelgessük egy picit a feladatot, hisz ilyen szürreális küldetéssel csak igen ritkán találkozhatunk. Véres erőpróba, távoli barbár ország, mindent überelő kívánság és az atomháború megnyerésének lehetősége. A szabad világ sorsát nem egy szuperkommandós vagy tapasztalt kém kezébe helyezik, a feladatra a világmentésben még erősen kezdő tornászt szemelik ki. A SIA főembere meg is indokolja a választást, a sportoló képességeivel egyrészt nagy esélye van a győzelemre, másrészt az apja már próbálkozott arrafelé, igaz, azóta sincs semmi hír róla. Moralizálni nincs idő, a kiképzés már másnap reggel megkezdődik, tornászunk kézenállva mászik fel a lécsőn, az ázsiai mentora bekötött szemmel, sarlókkal bemutatózik (bár végül nem derül ki, ezt pontosan miért csinálja, mert hősünknek nincsenek fegyverei). Természetesen akad még egy bölcs zen mester is a kiképzők között, aki megtanítja, hogy hallható meg a fejsze suhanása az erdő zajában Vajon jól jön-e ez a tanítás Parmisztán földjén?! Nem áruljuk el, de az öldöklő fináléban fontosak lehetnek a tanultak. Az edzők között akad még egy egzotikus szépség is, a távoli ország királyának (kánjának) gyönyörűséges lánya, akinek egyetlen leckéje a “ne bízz senkiben” törvényére szorítkozik. A hölgy olyan kiváló tanárnak bizonyul, hogy gyorsan az ágyban kötnek ki - és még mindig csak tizenötödik percben járunk!

Az erős felütés után itt egy kissé leül a film. A hercegnő és a sportember a Kaszpi-tengeren hajózva egy arab városba érekezik, kizárólag azért, hogy egy csipetnyi Bond-koppintás is kerülhessen a filmbe. A kötelező kütyü-átadás után (amelyek később nem kerülnek elő) rosszarcú kalasnyikovos banditák támadnak a csapatra, állítólag azért, mert „errefelé nem szeretik az amerikaiakat”. Az erőszakkal beékelt bemelegítő akció után végre megérkezünk Parmesztánba, ám ami ez után következik, arra tényleg csak azt lehet mondani: aki nem látja, úgysem hiszi. Az ázsiai vonásokkal megáldott hercegnőt látva azt gondolhatnánk, egzotikus buddhista tájakra érkezünk, ám itt jön a duplacsavar. Ha ez a hegyvidéki ország gyanúsan ismerős a magyar néző számára, nem téved nagyot. Kelet-Európában, közelebbről Jugoszláviában járunk, a stáb a déli szomszédunknál talált rá az ideális forgatási helyszínekre. Az alkotók nem sokat törődtek a politikai korrektséggel és alaposan megmerítkeztek a régiónkról élő sztereotípiákban. A középkori viszonyok között élő parmesztániak szörnyen rondák, kopaszok és fogatlanok, a királyuk (a kán) pedig egy komplett idióta.

gymkata_gif.gif

A vár udvarán parádézó uralkodó hihetetlen nagy ripacs, az őt megformáló Buck Kartalian nagyon rosszul játszik, de legalább nem fogja vissza magát. Nem elég, hogy ez a szerencsétlen a bizalmába fogadott egy terroristát és nem engedi be az amcsikat, de még azt sem veszi észre, hogy a tanácsadója egy komplett hadsereget toborzott, hogy már másnap megdöntse a hatalmát. “A parmesztániak büszke emberek” – harsogja állandóan, miközben a lányát is odaígéri az életére törő cselszövőnek. A megmérettetésre érkezett vetélytársak, a “világ legjobb harcosai” hasonlóan bambák. Mindegyikük idősebb, láthatóan lomha medve vagy susogós melegítőbe bújtatott macskajancsi – első pillantásra sejtjük, egyikük sem éri majd meg a másnap estét. Kurt Thomas mellettük tényleg Pacino és Norris lehet egy személyben, ha valaki rendet tehet ebben a káoszban, akkor az tényleg ő. Az egyetlen komolyabb arc, aki gondot jelenthet neki a Tamír nevű főellenfél, ő szőrtelen mellkassal és a hosszú lófarokkal fenyít. A mai napig aktív Richard Norton telitalálat a szerepre, nagy kár, hogy a végeharcon némi zsörtölődésen kívül sok lehetősége nincs kibontakozni.

Ha azt gondolnánk, innen már lehetetlen fokozni az őrületet, hát ismét nagyot tévedünk! Ezen a ponton érkezünk el A JÁTÉKHOZ, mely nádasban futásból, kötélmászásból, szakadék feletti függeszkedésből és az őrültek városából áll. Igen, ugorjunk is gyorsan ez utóbbira, ez a feladat ugyanis valóban azt tudja, amit a neve ígér. Miután a versenyzők végigmentek a pályán (amit zászlót tartó ninják jelölnek!), be kell hatolniuk egy hermetikusan lezárt településre, ahová a büszke parmesztáni nép a betegeket, a mentálisan sérülteket és a perverz pszichopatákat deportálja. Hősünk el is jut a ködös kísértetvárosba és itt aztán tényleg mindenféle hihetetlen kihívás vár rá. A jugoszláv forgatási helyszín kellemes eurotrash-ízei mellett a kelet-európaiság összes amerikai toposza elszabadul, a nagy üldözés pedig dadaista performansszá nemesedik. Hősünket majdnem megszorongatják az elmebetegek, ám iszonyú nagy szerencséjére a piacon ott egy betonból emelt tornaszer. A kőlovon bemutatott magyar vándorral (!) szerencsére ki tud szabadulni a kelepcéből és tovább roboghat a cél felé. Innen már csak egy fordulat (emlékszünk, az apja eltűnt!) és a kissé gyorsan összecsapott végeharc van hátra (Tamír). A boldog befejezésről csak a feliratok tudósítanak.

gymkata.jpg

Ninják, terroristák, öldöklő viadal, titkos küldetés, gyönyörű hercegnő és egzotikus távoli vidékek. A harcművész-filmek kötelező panelei (gyakorlás, bosszú, erőpróba) ugyanúgy megjelennek, mint a “menekülő ember” toposza, az amerikai szuperkatona vagy a Conan-féle barbár-egzotikum utánérzései. Az alkotók tényleg nem sajnálták a hozzávalókat, egészen lenyűgöző az a kotyvalék, amit a korszak meghatározó sikerfilmjeiből összedobtak. Az erőszakkal egyben tartott katyvasz már önmagában is masszív alap, de erre még rádobták a címadó fő mutatványt, mely az egyedi ízélményt valóban teljessé teszi. Bár e sorok írója nem kimondottan nagy harcművészeti szakértő, a szaltós-pörgős harcmodor hatékonysága finoman szólva kérdőjelesnek tűnik. Legyünk őszinték, a gym-kata a legkevésbé sem hatékony és igen röhejesen néz ki. Hősünk iszonyú nagy mázlista, mert hisz mindig akad egy ló, egy korlát, egy nyújtó a színen (sajnos a gyűrű elmarad). Ha nem így lett volna, simán felkoncolták volna a parmesztániak.


A film alkotói egyébként nem névtelen akárkik és az MGM is valós reményeket fűzött a produkcióhoz. A rendező Robert Clouse két korai rövidfilmjét Oscarra is jelölték és olyan ikonikus Bruce Lee-mozik fűződnek a nevéhez, mint A sárkány közbelép vagy a Haláljáték (The Game of Death). A forgatókönyvet jegyző Charles Robert Carner később a Vak végzetet írta, a film alapjául szolgáló regény (igen, van ilyen is!) egy relatíve termékeny ponyvaíró műve. Bár a maga korában a Gymakata csúfosan megbukott és iszonyú kritikákat kapott, a fentiek fényében nyilván nem meglepő, hogy végül az idő neki dolgozott. A nyolcvanas és kilencvenes években számos amerikai tévécsatorna műsorára tűzte a filmet, így tinédzserek ezrei fedezték fel maguknak ezt a különleges drágakövet. A tengerentúlon kisebb, ám annál masszívabb kultusz alakult ki körülötte. 2006-ban az Amazon és a Warner közönségszavazást tartott, hogy melyik eddig hozzáférhetetlen klasszikust jelentessék meg DVD-n. A Gymakata rajongótábora ekkor vált szélesebb körben is ismertté, hisz nagy meglepetésre ez a film kapta a legtöbb voksot. Sokan afféle rituálét követve évente újranézik és közben borzasztóan jól szórakoznak. Érdemes követni a példájukat, hisz egy olyan szerethetően rossz popkulturális leletet tanulmányozhatunk, melyet még a legfurmányosabb posztmodern irónia sem lesz képes soha leutánozni.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr187220477

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Taligamajom 2015.02.27. 21:35:36

Cinikus irás... Bármely akkor filmet ki lehetne igy gunyolni... Akkor ez nagyon jo kis film volt. Szerettük gyerekként... Ma már más, De azóta eltelt 25(?) év...

Kelly és a szexi dög 2015.02.27. 22:46:29

azt hittem, hogy erre a szarra már senki nem emlékszik...

oilali 2015.02.28. 08:03:52

Én gyerekként imádtam ezt a filmet, még ma is eszembe jut, ha amrikainindzsa nosztalgia fog el. Kit érdekel a buta történet egy akciófilmben? Ti nem láttátok/imádtátok a machetét?
süti beállítások módosítása