Hollywood súlyos összegeket költ reklámra, szakemberek százai tervezik a promóciós anyagokat, gondosan szivárogtatnak és a megfelelő helyeken posztolnak. A nagy stúdiók marketingesei néha vért izzadva próbálják felpiszkálni a közönség érdeklődését, a vírusként terjedő hype kirobbantásának tuti módszere manapság a reklámszakma Szent Grálja. Az Álomgyár árnyékában egyes rendezők még attól sem riadnak vissza, hogy egyenesen artpornóként próbálják eladni a portékájukat, de a legjobb eredmények még mindig a klasszikus exploitation-módszerek mai megfelelőivel érhetők el. A Zombeavers tökéletes címével és elmebeteg koncepciójával simán elérte azt, amire a nagyok dollármilliókat áldoznak. A pimasz B-kategóriás produkció előzetese valóságos szenzáció volt a videómegosztókon, de ami igazán szimpatikussá teszi a művet, hogy némi meglepetésre az elkészült film sem okoz csalódást. A zombihódos mókázás maximálisan teljesíti, amit a szaftos alapötlet és a vérbő beharangozó ígér.

Lelkes alkotóink sokkal messzebbre jutnak, mint a rossz emlékű Kígyók a fedélzeten készítői: nemcsak egy hibátlan cím van a birtokukban, hanem a szándékoltan rossz ízlés esztétikáját is remekül érzik. Formás tinilányokra támadó élőhalott hódok - e hatásos alapmotívum variálásával és folyamatos fokozásával alkotóink nem törnek filmtörténeti babérokra, cserébe viszont ismerik a megidézett alműfajok működését és szerencsére egyetlen percre sem veszik magukat túl komolyan. Az áramvonalas hetvenhét percet a morbid viccek és az egyre elborultabb sztori tökéletesen kitöltik, a mellben erős hölgyeket és kanos idiótákat a vérszomjas rágcsálók kellő változatossággal terrorizálják.

A beaver szó nemcsak a hód angol megfelelője, de az amerikai szlengben a női nemi szerv megnevezésére is használatos. A dialógusok áthallásait az alkotók természetesen minden lehetséges alkalommal kiemelik, a kettős jelentés olcsó poénja a túlzó használat miatt kifejezetten humorossá válik. A büszkén felvállalt öncélúság és a hibátlan trash-hangulat működik, a film nem fárad ki rögtön néhány jelenet után. Az értelmetlenségig kanyargó és teljességgel szalonképtelen párbeszédek töltik ki a hillybilly-horrorok, slasherek és inváziós filmek kötelező fordulatai közötti részeket, a megfelelő pillanatokban kivillannak a cicik és felcsattannak az idétlen egysorosok.

A laza erkölcsű városi tinik a vidéken összetalálkoznak a redneck vadásszal, a szexmániás srácoknak egy pillanat alatt kell megkomolyodniuk, a Piranha klasszikus tavas incidenseit a Hullajó hangulatai követik. A Zombeavers hamisítatlan exploitaion-darab, mely jótékony gátlástalansággal fosztogatja az alapötlethez kapcsolható kliséket és referenciákat. Az alkotói az utolsó cseppig kisajtolják a sztoriban lévő lehetőségeket és a világot ugyan nem váltják meg, de képesek végig szórakoztatni. Ebben a kategóriában egy jól összevágott előzetes vagy egy minden korábbinál hangzatosabb, őrültebb cím csak félsiker. Ezúttal sikerült úgy variálni az eredeti viccet, hogy egynél jóval többször nevethetünk rajta, és ez elég is volt a dicsőséghez.