Filmvilág blog

Verseny az ördöggel - Race with the Devil

Tarantino nyomában - 63.

2014. november 17. - Orosdy Dániel

Race with the Devil - amerikai, 1975. Rendezte: Jack Starrett. Írta: Wes Bishop, Lee Frost. Kép: Robert C. Jessup. Zene: Leonard Rosenman. Vágó: John F. Link. Szereplők . Peter Fonda (Roger), Warren Oates (Frank), Loretta Swit (Alice), Lara Parker (Kelly), R.G. Armstrong (Taylor sheriff), Jack Starrett, Wes Bishop, Paul Maslansky. 88 perc.

Utazók, útra fel! Mit kell tudni róla?

Az itthon hivatalosan sosem forgalmazott, de Verseny az ördöggel címen bizonyos fokig mégis ismertté vált akció/horror/thriller/roadmovie egyveleget a pornóban (is) utazó exploitation-guru, Lee Frost (a Quentin Tarantino Film Festivalt is megjáró Police Women rendezője) dirigálta volna, csakhogy Alan Ladd jr. stúdiófőnök annyira elégedetlen volt a musztereivel, hogy rövid úton kirúgta. Ami minden bizonnyal jó döntés volt, miután a filmet átvevő Jack Starrett nem olyan filmekkel vált ismertté a szakmában, mint a híresen rossz The Thing with Two Heads, hanem olyanokkal, mint a Tortúrát megelőlegező The Strange Vengeance of Rosalie vagy a Terrence Malick forgatókönyvéből készült A Dion-fivérek, amiben az Ananász expressz egyik szellemi előzményét tisztelhetjük. (Mifelénk persze elsősorban az arca lehet ismerős, lévén színész is: játszott többek között A rózsában és A folyóban, kiváló komikus alakítást nyújtott Gabby Johnsonként a Fényes nyergekben, és megcsillogtatta drámai tehetségét Rambo már-már szadista kínzójaként.)

race-with-the-devil-1.jpg

A rendezőváltást követően Starrett gyakorlatilag mindent újra leforgatott, amivel elődje már végzett, és a jelek szerint elég jó munkát végzett: a kevesebb mint kétmillióba kerülő mozi 12 milliót hozott a pénztáraknál és hamar kultuszfilmmé vált, kritikai megítélése is korrektnek mondható egy nyilvánvalóan csak szórakoztatni próbáló B-filmhez képest, ráadásul pár éve még a remake-je is napirenden volt. Starrett mellett persze ez minden bizonnyal köszönhető a remek főszereplő-párosnak (Warren Oates és Peter Fonda, akik már akkor a független film ikonjainak számítottak), és az olyan karakterszínészeknek is, mint a gyanús sheriff szerepében feltűnő R. G. Armstrong, akiről a Nevem: Senki audiokommentárjában is megemlékeztünk nemrég.

Egy táska rejtélyes fényeiMiről szól?

A sztori egyszerű, mint a faék: két házaspár közös nyaralásra indul egy lakóautóban, csakhogy egy éjjel az iszogató férjek emberáldozattal fűszerezett sátánista szeánsz szemtanúi lesznek, ami persze a sátánisták előtt sem maradt titok. Kezdetét veszi tehát egy hosszú, többfelvonásos és bizonytalan kimenetelű, de meglehetősen ügyesen kanyarított üldözés-menekülés (és ez egyben elismerés a stáblistán producerként nem jelölt Frostnak is, hiszen a forgatókönyvet – a szintén producer és még színészként is feltűnő Wes Bishop oldalán – ő jegyzi).

Apró különbségekHol jön QT a képbe?

Bár Tarantino nyilatkozatok szintjén ezt nem szokta nagydobra verni, nyilvánvalóan rajongója Starrett életművének, ami egyrészt nem csoda (egy mindig olcsó, de hatásos és stílusos filmeken dolgozó akciórendezőről beszélünk, aki főleg a hetvenes években volt aktív és fűződik a nevéhez egy blaxploitation-klasszikus is), másrészt konkrét nyomot is hagyott a rendező talán leghíresebb munkáján: amikor a Ponyvaregényben Fabienne egy motoros filmet néz, aminek nem tudja a címét, Starrett The Losers (alias Nam’s Angels) című alkotásának részletei láthatók a képernyőn. És ha ez nem lenne elég, említsük meg, hogy a Starrett-életműből a Hollywood Man egy Quentin Tarantino Film Festivalon tette tiszteletét, az említett A Dion-fivérek pedig Tarantino egy „méltatlanul hanyagolt 70-es évekbeli filmek” tematikájú filmfesztiválján került vetítésre.

Ami konkrétan a Race with the Devilt illeti, nem kell sokáig kutatnunk a konkrét kapcsolat után: a Tarantino írta Alkonyattól pirkadatig egyik vicces momentuma, amikor Fuller tiszteletes behajt a motelbe, ahol a Gecko fivérek is megszálltak, mire a szemére hányja két gyermeke, hogy erre semmi szükség, hiszen a lakóautójuknak köszönhetően ők „önellátók” – ami egyértelmű utalás a Starrett filmjében elhangzó párbeszédekre, a két alkotás egyéb (pl. műfaji) hasonlóságairól nem beszélve.

(Nem kapcsolódik szorosan ide, de említsük meg, hogy az ún. videótékás generáció egy másik jeles tagja, a Shop-stop-filmekért felelős Kevin Smith is rajong a Race with the Devilért, ami egyik legsajátosabb, legambiciózusabb és a munkássága többi részétől leginkább eltérő művén, a Red State-en is nyomot hagyott. Mellesleg Smith és Tarantino – az egykorvolt Miramax egykor ifjú titánjai – meglehetősen jó viszonyban vannak, és utóbbi kifejezetten kedvelte a Red State-et.)

Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin!Verdikt

Korszakos remekműként tekinteni a Race with the Devilre egyértelmű túlzás lenne, elégedetlenségre azonban semmi okunk, sőt. Ahhoz képest, hogy hamisítatlan exploitation moziként emlegetik (nem is véletlenül), kifejezetten „felhasználóbarát”, azaz olcsó produkció létére ügyesen kacsintgat a mainstream közönségre, lásd a népszerű produkciókban (pl. A vad banda, Szelíd motorosok, M.A.S.H.-sorozat) is helyt álló színészgárdát, az erőszak és szexualitás visszafogottságát, a stílusos, de öntetszelgést kerülő képi világot, a feszes dramaturgiát és rövid játékidőt. Starrett munkája saját jogán, Tarantino protekciója nélkül is emlékezetes B-kategóriás akciófilm, ami nem próbál többnek látszani annál, ami, viszont csalódást sem okoz a műfaja(i) rajongóinak. És ha nagyon akarjuk, még némi üzenet-szerűségre is lelhetünk a sorok között, mint azt Kovács Marcell is kiemeli kiváló kritikájában.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr836896235

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.11.17. 09:28:42

A szövegbe már nem fért be, de érdekességként ellövöm kommentben: a filmben elhangzik a később, Roger Murtaugh révén szállóigévé vált "I'm getting too old for this shit!" mondat is.

Huber Zoltán 2014.11.18. 14:10:22

@Orosdy Dániel: ezzel végleg meggyőztél, látnom kell ezt a cuccot :)

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.11.18. 15:15:11

@Huber Zoltán: Már megérte. :) Egyébként tényleg elég jó cucc, meghozta a kedvem Starrett többi filmjéhez (A Dion testvéreket már láttam, az is elég jó).
süti beállítások módosítása