Filmvilág blog

Scorsese már 1964-ben is Scorsese volt

It’s Not Just You, Murray!

2014. január 09. - Baski Sándor

Martin Scorsese új filmje, a nálunk is nagy sikerrel futó (140 ezer néző másfél hét alatt) A Wall Street farkasa kapcsán többen is megállapították, hogy a rendező visszatért a Nagymenők és a Casino világához, a három film között ugyanis annyi hasonlóság fedezhető fel, hogy akár trilógiaként is kezelhetjük őket. A Wall Street farkasának gyökerei azonban nem a 90-es évekbe, hanem Scorsese pályájának legelejére nyúlnak vissza. Az It’s Not Just You, Murray! című, 1964-ben készített egyetemi vizsgafilmjében már azok a témák foglalkoztatták, amik egész pályáját meghatározták. A címszereplő Murray, egy dúsgazdag "üzletember", rögtön az első jelenetben megszólítja a nézőt, eldicsekszik a vagyonával, az autójával, a házával, bombázó feleségével, épp úgy, ahogy azt Jordan Belfort teszi A Wall Street farkasában. A vizsgafilm ezután visszaugrik a múltba – mint az új Scorsese mozi, a Casino vagy a Nagymenők –, hogy bemutassa a kezdeteket (Murray az alkoholtilalom idején szeszcsempészként gazdagodott meg, majd a Sing Sing vendégszeretetét élvezte), és bár a rendező stílusa ekkor még természetesen kiforratlan, már itt bátran nyúl a hol önreflektív, hol pedig burleszkbe illő poénokhoz (és nem mellesleg tiszteleg Fellini munkássága illetve a klasszikus gengszterfilmek előtt.) Az It’s Not Just You, Murray!, amely a tovább után meg is nézhető, újfent illusztrálja azt a tételt, hogy a szerzői alkotók monomániásak – ugyanazt a filmet forgatják le újra és újra, évtizedeken keresztül.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr485748703

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

steflac 2014.01.19. 09:23:02

Arra van tippetek, hogy miért ennyire laposak és unalmasak az utóbbi időszak megtörtént eseményeit feldolgozó amerikai filmjei? Pl.: Philips kapitány, Wall Street farkasa, Pain and Gain...
Többek lennének ezek beszélő képregényeknél?

Talán adja az összehasonlítást is a már kevésbé nézett Tőzsdecápák-WSF vagy a Philips kapitány-Emberrablás is.
Rövidebbek, izgalmasabbak, hihetőbbek - akkor is, ha az unalmasak lennének a "megtörténtebbek".

Huber Zoltán 2014.01.19. 18:12:08

@felhasználónévmárfoglalt: ez a valós történetes elhatárolás szerintem erősen sántít. a filmek egy jelentős része mindig ilyen sztorikon alapult és voltak köztük jók és rosszak, régen sem volt kolbászból a kerítés.

De hogy WSF lapos és unalmas beszélő képregény lenne? Nem tudom, mit vártál a filmről, de ha leleplező dokumentumot, akkor nyilván csalódtál. Scorsese a könyvet dolgozta fel, kitűnően. A WSF is annyira valós, mint amennyire mondjuk a Félelem és reszketés vagy a Nagymenők (mindhárom mű szubjektív élménybeszámolókra épül)

A Tőzsdecápák ellenben nem valós eseményeken alapul - hanem ahogyan Oliver Stone értelmezte a yuppie-korszakot! Ha ebben a témában keresel "valós" filmet, ott a Margin Call, ami viszont minden, csak nem lapos és unalmas :)
süti beállítások módosítása