Filmvilág blog

Karácsonyi különkiadás: Silent Night, Deadly Night

Filmek az alsó polcról #5

2013. december 24. - Huber Zoltán

silent-night-deadly-night-poster.jpgHa valaki unja már a Reszkessetek, betörők!, Igazából szerelem, Télapu fémjelezte karácsonyi filmkínálatot, illetve a Die Hard, Batman visszatér, Tapló Télapó alternatív vonulatát is kipipálta, az nyugodtan megpróbálkozhat néhány jóval ellentmondásosabb ünnepi darabbal. Az 1984-es Silent Night, Deadly Night (Csendes éj, halálos éj) egy bűnösen rossz, éppen ezért gyorsan kultikussá váló alkotás, melynek mind a folytatása, mind a tavalyi évben készült újrázása egy fokkal morbidabb szórakozást ígér az emelkedett hangulatú havas-fenyőfás moziknál. A nyolcvanas évek népszerű slasher-formuláját a jóságos Télapó figurájával háziasító művet a bemutató idején komoly ellenérzéssekkel és hangos tiltakozással fogadták az ünnep szentségéért aggódó szülők és kritikusok, holott távolról sem ez volt az első ilyen témájú horror. Vitathatatlan, hogy a Silent Night, Deadly Night alkotói gátlástalanul pénzt csinálnak a karácsony ikonográfiájából, röhejes történetet fércelve a Mikulás-ruhába öltöztetett, fejszés pszichopata ámokfutása köré, miközben a katolikus egyháznak is odaszúrnak egy picit. Mai szemmel nézve azonban a film olyannyira túlzónak, hatásvadásznak és röhejesnek tűnik, hogy már igen nehéz komolyan venni a néző lelki egészségét féltő szólamokat. Mindezek után talán nem meglepő, ha a legnagyobb rajongók között Robert Rodriguez és Quentin Tarantino neve is felbukkan, akik néhány éve, az ex-tékás rendező hagyományos évi filmfesztiválján elő is adták a mű legendás nagyapó-monológját.

A négy folytatást (!), illetve egy újrafeldolgozást megért mű a kis Billy szörnyű kalandjait követi végig. Az írók nem meglepő módon azokra a traumákra fókuszálnak, melyek hatására a szerencsétlen kissrác később szekercét ragad. A kómából ébredő, a Mikulás szörnyű titkáról értekező nagypapa jelenete ma már kultikus, de az árvaházban feldarabolt rénszarvasokat és véres Télapót rajzoló fiúcska is emlékezetes. Az alkotók olyannyira igyekeznek hatásos pszichológiai hátteret rajzolni a piros ruhában és fehér szakállban bekattanó főszereplő számára, hogy hihetetlenül gyorsan átesnek a ló másik oldalára – így akaratlanul is a filmtípus karikatúráját, saját történetük paródiáját készítik el. Az ünnepi forgatagban a szörnyű emlékek kísérteni kezdik az időközben felnőtté vált fiút, aki nem túl meglepő módon a Mikulás nevében szexelő tinédzserek és az egykori árvaházat támadja meg – a rosszaknak ezúttal azonban nem virgácsot osztogat. A cselekmény további fordulatai természetesen könnyedén kitalálhatóak, a film sava-borsát a figurák hiteltelensége, a vastagon elrajzolt atrocitások, illetve a harmatgyenge színészi teljesítmények adják. Bizarr filmélményről van tehát szó, melyet a Fangoria magazin idén újra az amerikai mozik műsorára tűzött.

Ha minden idők legpofátlanabb folytatásait keresnénk, a Silent Night, Deadly Night folytatása bizonyára előkelő helyen végezne a listán. Három évvel az első rész bemutatója után, mikor a tiltakozások már valóban komoly hírnevet kreáltak az egyébként bizonyára gyorsan feledésbe merülő alkotásnak, néhány élelmes producer gyorsan elkészítette a második felvonást. A negyedmillió dollárból, rohamtempóban forgatott fércmű a korábbi tettes testvérére fókuszál, akit a sztori szerint egy elmegyógyintézetben vizsgálnak. A srác egy mikrofon előtt ülve emlékszik vissza a múltjára, lehetőséget teremtve a filmeseknek, hogy nemes egyszerűséggel bevágják az első rész legjobb jeleneteit. A tengerentúlon megjelent DVD audiokommentárjában az alkotók nevetve mesélik, hogy eredetileg csak újra kellett volna vágniuk a ‘84-es alkotást, később mégis megkérték őket, készítsenek egy teljesen új filmet. Silent Night, Deadly Night Part 2 már önmagában ezért is érdekes csemege, hisz egy másik mozi jelenetei köré építi magát, ám a kultikus hírnevét mégis elsősorban a főszereplő Eric Freeman utánozhatatlan játékának köszönheti. A kaliforniai nyárban felvett külvárosi mészárlás, illetve a feledhetetlen “Garbage day” felkiáltás néhány éve masszív internetes mémmé vált.

silent-night-deadly-night.jpg
A széria további három része már korántsem futott be ilyen izgalmas karriert. Az eredeti recepttől egyre jobban eltávolodó filmek csak a jól csengő címet tartották meg, a papíron ígéretesnek tűnő ötletek (szuperképességű vak tinédzserek, boszorkányok, gyilkos játékok) ellenére ezek az otthoni forgalmazásra készült művek inkább fájóan középszerűek és unalmasak. Az első két felvonásra időközben egyre vastagabb patina rakódott, a növekvő kultuszra alapozva pedig Silent Night címen el is készült az első mozi ráncfelvarrott újragondolása. A 2012-es művet elkötelezett horror-rajongók készítették, kimondottan a móka-faktorra és a belterjes utalásokra helyezve a hangsúlyt. Az ezúttal már lángszóróval is felszerelkező Vérapó egyszerre idézi meg a neves elődök ikonikus megoldásait, a Fűrész-filmek szadisztikus pillanatait, sőt, még a Psycho, a Fargo és a Sikoly is kap egy-egy apró főhajtást. Malcolm McDowell kellően önkritikus és laza alakítása mellett a mészárlás komolyabb érzelmi motivációit Jaime King rendőrnője szolgáltatná, de a jobb momentumok ellenére a film nem képes maradéktalanul kitölteni a szűk másfél órás játékidőt. A kapitalizmus-ellenes dörgedelmek valóban viccesek, az aljas pap és a jelmezes őrült rendben van, ám a forgatókönyv hiányosságai nyilvánvalóak. A retró slasher-hangulat megidézése mégis sikerül, így ha felemás eredménnyel is, de siker koronázza a lelkes alkotók szimpatikus próbálkozásait. Húsz év múlva ugyan biztosan nem fogjuk emlegetni, de az émelyítő karácsonyi kínálatban remekül kiegészítheti a fentebb tárgyalt két ironikusan rossz elődöt.  

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr935707042

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2013.12.26. 15:27:45

Pont arról a részről nem értekezel hosszabban, amit Monte Hellman rendezett? :( (Fura, meg minden, de ebből a projektből nőtt ki a Kutyaszorítóban produkciós háttere is...)

Huber Zoltán 2013.12.26. 15:42:31

@Orosdy Dániel: ezekben a gyártási bizbazokban én nem vagyok otthon és annyira nem is izgatnak...de szerencsére vannak tanultabb kollégáim, akik kommentelhetik az idevonatkozó tudnivalókat :)

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2013.12.26. 16:11:06

@Huber Zoltán: Házi feladat: Two-Lane Blacktop; Cockfighter! :)
Ami a gyártást illeti, a Kutyaszorítóbant Hellman és Richard N. Gladstein hozta tető alá Quentinnek, ők pedig ennek a filmnek a forgatásán találkoztak. Gladstein azóta sem tűnt el teljesen QT mellől, ld. Hajsza, Ponyvaregény, Jackie Brown, Alkonyattól pirkadatig 3.

Huber Zoltán 2013.12.26. 18:13:08

@Orosdy Dániel: A Two-Lane Blacktop alapmű, de attól még ez a harmadik SNDN unalmas és a sorozat szempontjából is érdektelen (feltámad benne a második rész gyilkosa, kb ennyi a kötődés :)
kösz a gyártási adalékot :)
süti beállítások módosítása