„A mozgókép és az ismeretterjesztés lehetőségei a médiaoktatásban” kerekasztal-beszélgetésre a szolnoki Népszerű Tudományos és Kultúrtörténeti Filmek Nemzetközi Fesztiválján került sor. A beszélgetés résztvevői: Babiczky László (Balázs Béla-díjas rendező), Duló Károly (Balázs Béla díjas-rendező),  Gocsál Ákos (a Pécsi Tudományegyetem Pedagógiai Tanszékének vezetője), Klucsik Edit (szerkesztő, Szegedi Egyetem Médiatanszék, szakirányvezető), Nagy Ernő (rendező), Péterffy András (rendező, Pázmány Péter Katolikus Egyetem).

A szolnoki filmszemle egyik újszerű kísérlete, hogy egyetemistákat lát vendégül. Idén is közel száz fiatal, öt egyetemről vett részt a vetítéseken, a vitákon, és adta a diákzsűrihez is a küldötteit. Mindkét szakmai beszélgetés az ismeretterjesztés témaköréről szólt. Az egyikben a résztvevők a televíziók lehetőségeit, gyakorlatát vizsgálták a XXI. században, a másik beszélgetés megpróbálta áttekinteni az egyetemi médiaszakok oktatási gyakorlatát, célkitűzéseit, különös tekintettel az ismereterjesztés, a dokumentumfilm egyik alapkategóriájának szempontjából.
Azt a kérdést jártuk körül, hogy szükség van-e ismereterjesztő filmre? Tanítjuk-e ezt a műfajt a jövő mozgóképeseinek? Látnak-e a fiatalok ebben lehetőségeket? Nézik-e ezeket a filmeket valakik, valahol? Eljutnak-e ezek a mozgóképes ismeretek az értő közönséghez?
Ilyen és hasonló fontos kérdésekre meditatív válaszok születtek. Egy-két gondolatot, mint a beszélgetések moderátora, megpróbálok felidézni.

Babiczky László
Akik a Színház és Filmművészeti Egyetemen rendezőként végeznek, azok a zeneszerzőkhöz hasonlíthatók. Szerzői filmeket szeretnének készíteni. Akik a kommunikációs szakok mozgóképes kurzusait végzik, olyan szakemberek lehetnek, lesznek, akiknek a munkájukat a zongoraművészhez, az előadóművészhez lehet hasonlítani. Aki például az ismeretterjesztő filmek területén dolgozik, azt köti a megformálandó anyag, de rengeteg mozgóképes ismeretre van szüksége, hogy az adott ismeretet közvetíteni tudja. Úgy érzem, hogy ennek a területnek az oktatása iskoláinkban háttérbe szorul a direkt újságírói műfajok mögött. Arra kérlek benneteket, mondjátok el, hogy nálatok milyen oktatás zajlik, mik a fő irányok.

Gocsál Ákos
Pécsről a Pollák Mihály Műszaki és Informatikai karáról jöttem. Pedagógusi háttérrel csöppentem ebbe a szakmába. Angol és fizika szakos vagyok. Televíziós műsorgyártó OKJ-s képzés van egyetemünkön. Ez felsőfokú képesítést ad. Olyan kiváló szakemberek voltak a kezdeteknél segítségünkre, mint Vagyóczky tanár úr, Kárpáti tanár úr, Rák tanár úr. Gyakorlatorientáltságú képzés a miénk. Még el se kezdődik a tanév, de már az elsősöknek kamerát adunk a kezébe. Forgassanak a tanévnyitón. Aztán mindig értékeljük a feladatokat. Mit lehetne jobban csinálni, hogyan, másként.

Péterffy András
Kezdetben bölcsész tanár és amatőr filmes voltam. Aztán kerültem a főiskolára és lettem diplomás operatőr. Nagyon hamar kialakult az a véleményem, hogy jó lenne, ha nem csak a Főiskolán, hanem az egyetemeken is lenne mozgóképes képzés. Már végzett szakemberek számára indítottunk képzést. Ez a TTK-n a természettudományos karon valósult meg, mert itt volt fogadókészség. Itt értették meg, hogy mi az, hogy alkalmazott video. Azoktól, akiktől elvárjuk, hogy írni, olvasni tudjanak, akkor a huszadik század végén miért ne tudjanak „képírni”, „képolvasni”. Ez a szak 1985-től 2000-ig az első olyan egyetemi képzés volt, mely másoddiplomát adott. Itt, Szolnokon, a fesztiválon most is többeknek van filmje. Nem alternatívája volt a Főiskolai képzésnek, de valamifajta kiegészítője. Az ismeretterjesztés és a dokumentumfilm volt a sajátossága, és nagyon nagy hangsúllyal a kísérleti film. Most a Pázmány Péter Tudományegyetemen a vizuális kultúra egy műveltségi tárgy. Itt lehetőségem van arra, hogy a legérdeklődőbb hallgatókból egy kis csapatot kiválogatva TUDOR rendszerben képezhessek. Itt akár négy éven keresztül is részesei lehetnek a műhelymunkának. Addig, amíg az egyetemre járnak. Az önálló alkotások mellett itt készülnek az egyetemi előadások televíziós változatai is. A gólyavári estékhez hasonlók. Tehát meg van az ismeretterjesztő jelleg is. Nem azt szeretném, hogy a hallgatóimból diplomás filmrendező legyen, de értsenek a filmhez tudósként, kutatóként!

Klucsik Edit
A Szegedi Tudományegyetem Kommunikáció és Médiatudományi tanszékén az elektronikus szakirányt vezetem. Ide a rádió és a televízió tartozik. Húsz évesek vagyunk. Havas Henrik és Szajbély Mihály hozták létre a szakot. Budapesten és Szegeden is folyt az oktatás. A budapesti képzés már nem létezik, de nálunk Szegeden a képzés megmaradt. Küzdünk azért, hogy a bölcsész képzés keretében gyakorlatorientáltak lehessünk. Hogyan lehet ennek a képzésnek a tudományos alapjait is oktatni. Ez nem OKJ-s képzés, ez hároméves rendes egyetemi alapképzés. Én 2002-ben azért kerültem a tanszékre, hogy televíziós szerkesztőként segítsem az egyetem vizuális megjelenését a városban. Ekkor jött létre az összes szegedi felsőoktatási intézmény összevonásával ez a hatalmas egyetem. Így jött létre egy rendszeresen megjelenő magazin, mely az egyetem életével foglalkozik, a Szemeszter. Ezt a hallgatók készítik, az egyetem külső PR-ját segíti. A helyi televíziókban adásba is kerül. Amíg működött a Hálózat Televízió addig az is befogadta ezeket a műsorokat. Az az oktatás rendszerébe is beépül. Mint az MTV körzeti stúdiójának szerkesztője, helyettes vezetője volt televíziós tapasztalatom, de be kellett illeszkednem egy bölcsészkar oktatási környezetébe, kialakult szokásrendszerébe. A BA-s képzés bevezetése után sikerült elérni, hogy a hallgatók, akik ezt a szakirányt választják gyakorlati munkával, filmmel diplomázhassanak. A megszerzett ismereteiket gyakorlatban bizonyíthassák. Legyen egy olyan téma, amit végigvisznek, fejlesztenek és szerkesztő-rendezőként esetenként operatőrként és vágóként is jegyeznek. Szolnokon nem először versenyzünk, most is van itt a versenyprogramban két diplomafilmünk. A szakirányunk fő célkitűzése a rádiós-televíziós újságíróképzés, de szép lassan kialakult egy olyan műhely, melyben ismereterjesztő filmek, dokumentumfilmek készülnek szakdolgozatként. A mi a tanszékünk készíti az összes olyan műsort, amire az egyetemnek szüksége van a professzori portrékat, a tanévnyitókat, a kongresszusokat szóval mindent. Most éppen középiskolások számára készítünk ismeretterjesztő sorozatot Kukkants be címmel. Most már egyetemi televíziónak hívnak minket. Ez ugyan egy kis túlzás, de van elég műsorunk, amivel rászolgálunk erre a becenévre.

Nagy Ernő
Én az ELTE TTK-ról jöttem. A szak neve Természettudományi kommunikáció MSC képzés. 2011-ben indult, kétéves képzés. Három szakiránya van. Egyik a média szakirány, ez az elektronikus újságírásképzés, a másik a múzeumpedagógia szakirány, a harmadik a projekt menedzsment szakirány. Ez mesterképzés, melyet a hároméves BA képzés után lehet választani. Miután ez egy fiatal szak, most arra törekszünk, hogy létrehozzuk azokat a tananyagokat, melyeket oktatni fogunk. De talán arra is lehetőség lesz, hogy akik természettudományos minor képzést vesznek fel, például a Szegedi Egyetemen nálunk folytathassák a mesterképzést. Tehát gyakorlati vonalon maradhassanak, de ezek a lehetőségek még csak kialakulóban vannak.

Klucsik Edit
Aki nagyon gyakorlatorientáltan végzi a BA képzését, mint mi, azok számára nagyon kevés olyan MA képzés van, ahol a gyakorlati tudásukat megfejelni tudják. Legtöbbjük elméleti MA képzésre „kényszerül”. A BA-n megszerzett tudását nincs hol továbbfejlesztenie az iskolarendszerben, ahol dokumentumfilmes, ismeretterjesztő filmes képzéssel szerezhetne diplomát. Aki a televíziós körből ki szeretne lépni a filmes világ felé, annak igen nehéz dolga van.

Nagy Ernő
Megindult a gondolkodási folyamat, hogy valamit kellene kezdeni azzal a rengeteg képpel, ami árad felénk a világban. Van egy tisztulási folyamat az oktatásban is. Ez egy képiesített társadalom, melyben élünk.

Babiczky László
Azokon az egyetemeken, ahol más szakok is vannak, ahol nem elkülönülve található meg a „média” szak, ott a hallgatóknak vannak más tudományirányokból is impulzusai. Egyetemi éveik alatt nyitottabbá válnak, érdeklődésük sokrétűbb. Lehetősége lenne talán az oktatásnak is, hogy nyitogassa a hallgatók figyelmét arra, hogy létezik egy filmes műfaj, az ismeretterjesztő film. Hogy nem csak a televíziós újságírás létezik. Lehet portréfilmet készíteni, egy tudományos problémáról ismereterjesztő filmet forgatni, egy társadalmi konfliktusról dokumentumfilmet készíteni. Hogy a filmes ismeretterjesztés megélhetés lehet, ha valaki egy múzeumhoz kapcsolódik, mint mozgóképes, vagy adott esetben egy tudományok kutatásban vesz részt filmesként.

Péterffy András
Amikor még nem volt ennyire elbürokratizálva a felsőoktatás, amikor még lazább volt a rendszer, el tudtam indítani ezt a szakot 1985-ben. Ott nem volt két ember, akinek azonos lett volna az előképzettsége. Volt köztük TTK-s, volt csillagász, s ez a sokszínűség értékké vált. Az interdiszciplinitásnak van értéke, de talán még fontosabb, hogy a bölcsészgondolkodás és a természettudományos gondolkodás egymást megtermékenyíti. A vélemények és gondolkozásmódok ütköztetésére volt lehetőség. Rengeteget tanultak egymástól. Én nem vagyok híve annak, hogy az oktatásba nagyon egyforma emberek kerüljenek be és aztán egyformák kerüljenek ki. Az egyénre szabott nevelés a fontos. Nem szabálykövető embereket kell találni, hanem olyanokat, akik a maguk nyelvén tudják kifejezni magukat. Harcolni kell a klisék ellen.

Klucsik Edit
Felvetődik a kérdés, hogy kell-e egy hallgatónak a BA után ezen a vonalon tovább menni. Fontos, hogy akik az alapképzésben megszerették a filmes ismeretterjesztést, azoknak legyen lehetőségük a kibontakozásra, legyenek olyan műhelyek, olyan pályázati lehetőségek, ahol megmutathatják képességeiket. Nagyon beszűkült a pályázati rendszer, nagyon beszűkült a szakmai műhelyek világa. Ehhez szellemi környezet és biztos, korszerű technikai berendezések szükségesek. Ez a háttér ma bizony nagyon hiányzik. Nehéz ezt egy bölcsészkaron megteremteni, nehéz hozzá forrásokat szerezni.

Nagy Ernő
Egy vizuálisan agyonbombázott korban a kép elvesztette igazi hatását. Azt kell sugallnunk, hogy van valami érték, van valami értékkövetési lehetőség. Értékvesztett világban élünk. Az a képi közeg, amiben élünk, annak alig van köze ahhoz a világhoz, amiben élünk. A technológia egyre könnyebben elérhető, a fontos az a gondolkodásmód, hogyan rakom össze az anyagot. És ezt képesek vagyunk-e tanítani. Arra a szintre kell eljuttatnom minden hallgatómat, hogy felelőssége van azzal, hogy valamit létrehoz. Ehhez kell az iskola.

Duló Károly
1994 óta a szakoktatásnak van egy másik formája az OKJ-s képzés. A mozgóképes szakmákat jellemzően iskolarendszeren kívül képezzük. Egy ideig volt ráépülési rendszer, mely elvezethetett a felsőoktatásig is. Úgy nézett ki, ha valaki alapszinten belép a rendszerbe, akkor arra is van módja, hogy doktorként jöjjön ki belőle. A legújabb rendelkezések elvágták az intézményes lehetőségét ennek a folyamatnak. Ma ezeken a képzéseken kétféle ember vesz részt. Ez egyiket régen úgy hívták, hogy amatőr filmes, később hogy független filmes. Ők azok, akik a tartalom felől közelítik ezt a mozgóképes tevékenységet. Akik valamit közölni akarnak a világgal és megpróbálják ehhez megszerezni az ismereteket. A másik típusú ember, aki ezzel el akar helyezkedni. Ezek zöme a helyi televíziókban talál munkát. Közülük néhány megtalálja az utat a művészi lét felé és igazi filmes lesz.

De szeretnék emlékezni arra, hogy évekkel ezelőtt a debreceni egyetemen negyedéves szociológus hallgatóknak tartottunk képzést. Az első félévben szociofotózást, a második félévben szociofilmezést tanultak. Nem akartunk belőlük filmest faragni, de szerettük volna, hogy filmes tudás álljon a rendelkezésükre szakmai munkájuk során. Ha például filmek tömegén akarnak tartalomelemzést végezni. Kevés szó esik róla, de én azt gondolom, hogy a kutató filmezésnek Magyarországon nagy hagyományai vannak. Például a magyar néptánc hagyomány a filmesek által van rögzítve. Ez ugyanolyan jellegű munka, mint amit Bartók és Kodály elvégeztek a zenében. A mai bulváros vizuális világban nagyon sok szakmának szüksége lenne rá, hogy a képi kifejezésmódot elsajátítsa és szakmája törvényei szerint használja. Mindenkinek meg kellene tanulni ezt a képi kifejezésmódot, hisz szinte mindenkinek zsebében ott az eszköz, csak meg kéne tanulni használni.

Nagy Ernő
És ehhez jön hozzá a megalkotott képi anyag publikációja, megosztása. És végig kell gondolni, hogy mi ennek a hatása.

Péterffy András
Az a cunami, ami a képek formájában bennünket elért, amit mi teremtettünk és most éppen bennünket temet be, óriási bizonytalanságot eredményezett: nem tudjuk megkülönböztetni a fontosat a kevésbé fontostól. Az értékest az értéktelentől. Mert minden platformon ugyanaz jelenik meg. Be vagyok kerítve. Az önvédelmi reflex az, hogy elkezdünk hárítani. Mindent háttérként, alacsonyabb szinten szemlélek. Itt már a közöny az úr. A pedagógiának alapvető kérdése az, hogy úgy tanítsa meg az embereket a különbségtételre, hogy közben az érzékenységük ne csorbuljon. Úgy teremtsünk értéket, hogy megérintse a befogadót ebben a barátságtalan közegben. Én erre csak egy lehetőséget látok, és ez a kisközösség.

Gocsál Ákos
Az internetes megosztás felelőssége is felvetődik. Az interneten bármiből lehet bármi. A semmiből is lehet valami. Ezért nagy a felelőssége a megosztásnak.

Babiczky László
A neten bármiből bármi lehet, s mozikban sokszor értékes tartalmakat 7-8 ember néz. Mi az értékes tartalmakat előállítani akaró mozgóképes sorsa? Mik a lehetőségei? Ez egy pedagógusnak nem kis gondot okoz. Mit tanítok, és mi felé terelem hallgatóim gondolkozását. A kudarcot kódolom-e beléjük, vagy fel tudom-e mutatni a lehetőségeket.

Klucsik Edit
Azt, amit mi tanítunk, azt tanítani kéne egy régésznek, egy múzeumban dolgozónak is, kéne tanítani egy pedagógusnak is, hogy el tudjuk – Hamupipőke módjára – választani az értéket az értéktelentől. A mi felelősségünk, hogy megtanítsuk hallgatóinknak, hogy alkotóként felelősséggel tartoznak a maguk által létrehozott képért, az üzenetért. Ez egy nagyon fontos társadalmi probléma, és megoldásához sok jó szakemberre lenne szükség, ezért is nagyon káros az a közhiedelem, hogy túlképzés van ezen a területen.

Péterffy András
Ha egy képet megnézünk, tessék arról egy másik emberrel beszélni. A kép önmagában árva. Mert nem gondolat, hanem érzemény. Ahhoz, hogy valami gondolattá szublimálódjék, ahhoz beszélni kell két embernek. A kommunikáció ebben az individualizált világban is – ott ülünk a gépünk előtt és megosztunk – árván ülünk ott. Teremtsük meg a magunk kis köreiben a képekről való gondolkodást. És akkor szellemben is felnövünk, és nem agyonnyomnak bennünket a képek.

Babiczky László
Tisza Mozi, Szolnok, 2013. október 18.