Volt egyszer egy Amerika

2013. november 11. 10:00 - Orosdy Dániel

Tarantino nyomában - 59.

Once Upon a Time in America – olasz-amerikai. Rendezte: Sergio Leone. Producer: Arnon Milchan. Írta: Harry Grey regénye nyomán Leonardo Benvenuti, Piero de Bernardi, Enrico Medioli, Franco Arcalli, Franco Ferrini, Stuart Kaminsky, Sergio Leone, Ernesto Gastaldi (stáblistán nem jelölik). Fényképezte: Tonino Delli Colli. Zene: Ennio Morricone. Vágó: Nino Baragli. Látványtervező: Carlo Simi. Szereplők Robert De Niro (Noodles [Nudli]), James Woods (Max), Elizabeth McGovern (Deborah), Jennifer Connelly (Deborah fiatalon), Treat Williams (Jimmy O’Donnell), Tuesday Weld (Carol), Burt Yound (Joe), Joe Pesci (Frankie), Danny Aiello (Vincent Aiello rendőrfőnök), William Forsythe (Kancsal), James Hayden (Patsy), Larry Rapp (Dagi Moe), James Russo (Bugsy), Olga Karlatos, Richard Foronjy, Darlanne Fluegel, Scott Tiler, Rusty Jacobs, Brian Bloom, Adrian Curran, Mike Monezzi, Mario Brega, Richard Bright, Sergio Leone, Arnon Milchan. 139/227/259 perc.

Utazók, útra fel!Mit kell tudni róla?

Ez volt Sergio Leone utolsó filmje, mely részben maratoni hossza, részben az ennek „orvoslására” kivágott jelenetek okozta dramaturgiai problémák miatt nem került azonos státuszba a hasonló című, ugyancsak műfajösszegző jellegű Volt egyszer egy Vadnyugattal. Utóbbi film forgatókönyve sem volt tökéletes a forgatás kezdetén (a rendező már a helyszínen jött rá, hogy ha nem vonja be sürgősen Sergio Donatit dramaturgként, egy 5 és fél órás monstrumot kell leadnia a stúdiónak), a Volt egyszer egy Amerika azonban érdekes módon pont rendezője maximalizmusának vált áldozatává: Leone évtizedeken át, írók tucatjának segítségével csiszolta a forgatókönyvet, így mire eljutottak az első forgatási napig, már az anyja (pontosabban apja, Harry Grey regényíró) sem ismert volna rá az eredetileg The Hoods című, személyes emlékekből táplálkozó gengsztertörténetre. A sok csiszolás miatt némileg fókuszát vesztette a szereplők tömegét mozgató, flashbackekkel és flashforwardokkal teli történet, ráadásul az egyre hosszabb csendekkel-szünetekkel dolgozó direktor még az eleve eposzira tervezett játékidőt is jelentősen túllépte a maximális hosszúságúra nyújtott jeleneteknek köszönhetően (egy anekdota szerint ezen még Robert De Niro is ironizált egy keveset, amikor egy felvétel során direkt idegesítően hosszú ideig kevergette a kávéját – Leone persze ezt is benne hagyta a kész filmben).

volt egyszer egy amerika.png

Egy táska rejtélyes fényeiMiről szól?

A három idősíkon játszódó történet főszereplője két barát, Max és Noodles, akik fiatal kamaszként ismerkednek össze lakhelyükön, New York zsidó negyedében. Bár kétszer is hosszú időre elszakadnak egymástól, meghatározói szereplői a másik életének, amely Noodles számára kevés örömöt, némi börtönt, sok korai lefekvést és még több önmarcangolást hoz, míg Max számára mások manipulálását, dühöngést, gazdagságot, dicsőséget, hírnevet, hatalmat és szinte minden önző célja elérését, beleértve legjobb barátja átverését és szerelme elhódítását is. Utolsó, kései találkozásuk egyikük végzetét is jelenti – feltéve persze, hogy sor került rá egyáltalán.

volt egyszer egy amerika1.jpg
Apró különbségek
Hol jön QT a képbe?

Mint arról már értekeztük ebben a rovatban, Tarantino egyik legnagyobb kedvence Leone, aki maga is hasonlóan használta fel a jeles elődök műveit, mint ifjú kollégája. Példákat gyakorlatilag bármelyik filmjéből említhetünk, a Volt egyszer egy…-filmek tudatos összegző jellegük miatt mégis a legnyilvánvalóbban utalnak vissza a dicső múltra (hogy messzebb ne menjünk, Robert Wise klasszikusa, a Valaki odafönt szeret engem első harmada csaknem ugyanúgy jelenik meg az Amerika régmúltban játszódó idősíkjának díszleteiben, kellékeiben, beállításaiban, szereplőiben stb., mint A jó, a rossz és a csúf kezdőjelenete a Becstelen brigantykéban vagy a Volt egyszer egy Vadnyugat „sétálós zoomja” a Kill Billben, de említhetnénk többek között Jacques Tourneur, François Truffaut, Robert Altman, Stanley Kubrick vagy Sam Peckinpah filmjeit is).

voltegyszeregypulp.jpg
A Volt egyszer egy Amerika három olyan körülményt is felvonultat, amiről eszünkbe juthat QT:
1) az időben oda-vissza ugráló cselekmény (Leone a Pár dollárral többérttel kezdve egyre összetettebb időfelbontásos szerkezetet használt, hattyúdala e folyamat betetőzése, egyben remek kiindulópont lehetett az ifjú titán számára)
2) egy kiemelt jelentőségű, valami kimondottan értékest tartalmazó táska, melyet úgy mutat a kamera, hogy csak az adott szereplő láthassa a tartalmát, a néző nem (Ponyvaregény),
3) a Kutyaszorítóban egyik legnagyobb újítása, hogy heist film létére nem mutatja be magát a „nagy balhét” – bár a Volt egyszer egy Amerika nem kifejezetten e műfajba tartozik, egy kulcsfontosságú rablási jelenetet Leone ugyancsak eltitkol a közönség elől, a befogadó fantáziájára bízva, mi is történt pontosan.

Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin!Verdikt

Leone komoly küzdelmet folytatott a művel a vágószobában, de végül sikerült összeállítania egy nagyjából 4 órás gengszterfilmet, mely minimális következetlenségek mellett is méltó Hollywood örökségéhez és rendezője híréhez (ilyen következetlenség pl. Joe Pesci figurájának nehezen értelmezhető szerepe, de még a legendás befejezés is egy hirtelen ötletből született). A Volt egyszer egy Amerika igazi remekmű és csodálatos mozi, bár nem olyan tökéletes, mint nagy elődje, a Volt egyszer egy Vadnyugat, és a forgalmazók országonként is mindent megtettek azért, hogy megnehezítsék a nézők dolgát (széles a skála: kulcsfontosságú jeleneteket eltávolítása, másfél óra [!] kihasítása a filmből, a finom szövésű időfelbontásos szerkezet kronológiai sorrendbe rendezése etc.). A végeredmény kisebb hibái ellenére is minden idők egyik legnépszerűbb és legjobb filmje, így ha Tarantinót mestertolvajnak tekintjük, ezúttal kijelenthetjük, tartotta magát az alapszabályhoz: lopni a legnagyobbaktól kell. Az már csak a hab a tortán, hogy a jelek szerint a legnagyobbak maguk is mestertolvajok voltak.

16 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr35614405

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2013.11.11. 15:52:02

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Huber Zoltán 2013.11.11. 15:02:47

Töredelmesen bevallom, én soha nem tudtam szeretni ezt a filmet. Hangsúlyosan szubjektív vélemény, de szerintem Leone olyasmit akart túlszárnyaln, amit nem lehet.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2013.11.11. 15:38:10

@Huber Zoltán: Töredelmesen bevallom, ez egy fekete pont. Nekem jobban fáj, mint neked. :( Viszont túlszárnyalás ügyben részletes magyarázaT követelek!

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2013.11.11. 15:44:47

@Huber Zoltán: Én viszont, igaz csak egyszer láttam, de nagyon megszerettem. Pedig ha valaki, hát én nem vagyok oda a vontatott sztorikért, de itt ez a 4 óra fel sem tűnt (igaz 2 részletben néztem, lehet, hogy az azért segített).

Huber Zoltán 2013.11.11. 15:45:00

@Orosdy Dániel: A gond az, hogy egész egyszerűen fárasztó végignézni ezt a filmet. Leone egyre nagyobb és komplexebb opuszokban dolgozott, a Volt egyszer egy vadnyugat egy olyan végpont, ami után szerintem nincs feljebb.

Huber Zoltán 2013.11.11. 15:49:39

@lisztes: @Orosdy Dániel: én is egyszer, még régebben láttam - lehet meg kéne vele próbálkozom újra

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2013.11.11. 15:53:31

@Huber Zoltán: Erről vitázni sem érdemes, annyira ízlésen múlik. Szerintem az Amerika majdnem minden szempontból hozza a szintet (grandiozitás, összetettség stb.), és amiben/ahol nem, azt/ott éppen a játékidő növelésével, tehát a "fárasztással" lehetne orvosolni (pl. mellékszereplők jelentőségének kibontása, ld. Pesci). Személyességben még le is hagyja a Vadnyugatot, ami viszont tényleg "jobban egyben van", legalábbis az Amerikai közismert változatánál biztosan. Egy hibát tudnék felhozni, de ez is inkább csak spekuláció: Richard Schickel audiokommentárja szerint nem jön át a filmen a színészek miatt, hogy ez tulajdonképpen két férfi "szerelmének" története (nem, vagy nem feltétlenül homoerotikus értelemben). Ebben lehet igazság: bármilyen jól is tolja Bobby és Jimmy, valami távolság azért van köztük (Depardieu és De Niro között ez nem volt meg a Huszadik században).

Huber Zoltán 2013.11.11. 16:08:16

@Orosdy Dániel: Igen, ez erősen ízlés kérdése. Biztosan tudod, mennyire szeretem Leone munkáit, de ebben nem érzem azt, ami miatt a többit annyira imádtam. A mester itt is erősen stilizál és egy grandiózus eposzt, ha úgy tetszik egy nagy amerikai mesét akar elmondani, de egy csomó dolog nem klappol. Itt most nem is elsősorban a film hosszára gondolok, hanem pl. szerintem a film képi világa nem sikerült jól, a dramaturgiai vezérfonal elsikkad és egy-két jelenet már-már giccsbe fordul. Amit az audiokommentár mond, az is igaz - azt nem tudom, két férfi szerelméről akar-e szólni, de tény, hogy Bobby és Jimmy kilógnak a filmből és nincs is meg közöttük az összhang.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2013.11.11. 18:41:05

@Huber Zoltán: Na, ez tényleg annyira ízlésvita, hogy a fal adja a másikat. :)

"a film képi világa nem sikerült jól" - Szerintem meg csodálatos! 1:1

"a dramaturgiai vezérfonal elsikkad" - Van vele gond, de azért messze nem sikkad el, és az önálló epizódok mindenért kárpótolnak (engem). Pl. Aiello és a kölyke, vagy a kiscsávó esete az édességgel és a szexszel önmagukban zseniálisak.

"egy-két jelenet már-már giccsbe fordul" - Tegyük fel, hogy így van... :) Miben más ez, mint a Vadnyugat esete? Vagy A jó, a rossz és a csúfé? Vagy...

"Bobby és Jimmy kilógnak a filmből és nincs is meg közöttük az összhang" - Ld. fent: ez bőven túlzás, nem is taglalom.

Nézd újra!

Vagy vegyünk fel hozzá egy audiokommentárt! :D

Huber Zoltán 2013.11.11. 22:53:56

@Orosdy Dániel: na végre valamiben nagyon nem értünk egyet - bár ehhez a kijelentéshez újra kellene nézni :)
Alapvetően benne vagyok egy pro/kontra audiokommentárban, de inkább valami 60 perces művön kísérletezzünk :D

repulogepszerelo 2014.12.01. 12:06:32

Kár, hogy nem rendezett többet! Így sose tudjuk meg, hogy vajon milyen apró fúvós hangszert abuzált volna valamelyik orálisan fixalt szereplő a szájharmónika és a pánsíp után.

repulogepszerelo 2014.12.01. 12:37:56

OFF
Ha már a '80-as évek első felében olasz (felmenőktől származó), Amerika múltját megéneklő, filmstúdiókat megreccsentő hosszúságú és költségvetésű, a rendezői szándékot utólag helyreállító moziről van szó, akkor minden esetben a Heaven's Gate-re szavazok.
Érdekes, hogy Cimino valahogy megérezte, megelőgezte (vagy innen nézve utólag csúnyan "meglopták") a Deadwood és a The Assassination of Jesse James... hangulatát, brutalitását, koszosságát. Míg a nagyjából azonos korszakot lefedő Volt egyszer... a Boardwalk Empire-hőz képest kis túlzással egy (szappan)opera.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.12.01. 13:08:00

@repulogepszerelo: Az egyik nagy terve az Elfújta a szél folytatása volt, és mivel annak Scarlett O'Hara a főszereplője, én valami egészen eltérő orális tevékenységre tippelnék. (A sok beszédre, természetesen.)

OFF: A párhuzamban van valami, de az Amerika azért nem reccsentett meg komplett stúdiót, éppen csak nem muzsikált (hehe) olyan szépen, mint remélték. Ezzel együtt Cimino filmje is megér egy misét. Ha a sztorit is össze tudta volna kalapálni a hangulat és a képi világ mellé, valószínűleg a Heaven's Gate sem hasal volna akkorát (még a rekonsruált változat sem áll igazán össze, hát akkor milyen lehetett az eredetileg forgalomba került, csúnyán meghúzott változat?).
A Boardwalk Empire-t ugyan nem ismerem, de a szappanoperaságból csak az "opera" részt írom alá, ami része is volt a koncepciónak. Abban viszont lehet valami, hogy talán inkább tévésorozatban kellett volna gondolkodnia Leonének (vagy abban IS), és akkor a sok-sok órás változattal sem lettek volna problémák, a képernyő mindent elbír.

repulogepszerelo 2014.12.01. 13:38:26

@Orosdy Dániel: "A Boardwalk Empire-t ugyan nem ismerem"

??????????

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.12.01. 13:48:19

@repulogepszerelo: !!!!!!!!!!!!!

Nem elvi okokból, csak még nem jutottam el odáig. Nálunk Baski és Huber kolléga a sorozatfelelősök, én a "magyarázzunk hosszan és feleslegesen régi filmekről"-felelős vagyok. (Fun Fact: legutóbb a Crime Story c. sorozat megtekintésén gondolkodtam el, miután láttam a pilotját. 2 évad után bukott meg még a nyolcvanas évek második felében. Viszont ez ihlette Scorsesét a Casino megrendezésére, kb. ugyanarról szól a két produkció.)

repulogepszerelo 2014.12.01. 13:55:52

@Orosdy Dániel: Huhh! Lenyugodtam!

"én a "magyarázzunk hosszan és feleslegesen régi filmekről"-felelős vagyok"
Nem felesleges, egy olvasója egész biztos van.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.12.01. 14:54:50

@repulogepszerelo: Köszi, akkor mégsem adom be a felmondásom. :)