Még 2010-ben készült egy tematikus szkeccsfilm Forradalom (Revolucion) címmel, amelyhez 10 mexikói rendező forgatott 1-1 epizódot. Rodrigo Garcia, Gael Garcia Bernal és Diego Luna mellett Carlos Reygadas is készített egy kisfilmet, amely most felkerült a netre. A This is my Kingdom (Ez az én birodalmam) falusi/kisvárosi környezetben játszódik, valamiféle helyi ünnepély alatt, amely egy idő után gyújtogatásba és rombolásba fordul át. Ha valaki konkrét magyarázatot szeretne a látottakra, akkor ne a rendezőhöz forduljon, ő ugyanis legfrissebb filmje kapcsán (Post Tenebras Lux – Felhők felett; magyar bemutató: március 7.), érthetetlennek és feleslegesnek nevezte a hasonló kérdéseket. (A rendező nyilatkozata a video után olvasható.)
Ha Faulknert vagy James Joyce-t olvasol, akkor tudhatod, hogy sok minden a műveikben nem a hagyományos értelemben vett megértés céljával íródott. Amikor Joyce megírta a regényeit, de legfőképp az Ulyssess-t, az akkori ítészek földbe döngölték. Ezért tartom néha hízelgőnek a negatív kritikát. Még az olyan művekben is, amelyek a megértés szándékával íródtak, akadnak kivételek. Vegyük példál Kafkától A kastélyt, vagy inkább Az átváltozást: ki tudja, hogy mi történik benne pontosan? Tényleg átváltozik egy óriási rovarszerű lénnyé, vagy csak képzeli? „Ó, csak a fejében létezik. Tetszik a sztori!”, „Ó, csak a fejében létezik. Utálom a sztorit!”. Ostobaság az egész. Miért kérdeznek állandóan ilyeneket tőlem? Nem ismerik egyáltalán a művészettörténetet? Például azt, hogy milyen ellenséges fogadtatásban részesültek az első impresszionista vagy absztrakt képek festői? Hogy miként győzködték ezeket az innovatív művészeket arról, hogy olyannak kell lefesteni a dolgokat, amilyennek látszanak, olyan színekkel és formákkal? És ezek az emberek képesek voltak mégis zöldre festeni az eget! És nézzük meg, hogy ma milyen a megítélésük… Ezeken a „Mit ábrázol?”-féle kérdéseken mindig meglepődöm.
