Filmvilág blog

Itt a szeptemberi Filmvilág!

Casablanca, Batman, Akcióhősök

2012. szeptember 03. - filmvilág

fv1209.jpgCASABLANCA 70
A Casablanca hetven évesen is kultfilm maradt, az Amerikai Filmintézet listáján a száz legjobb amerikai film rangsorában jelenleg a harmadik helyen áll.A korai hangosfilm összes műfaji és narrációs kliséje, archetípusa rázódik egybe benne. A Casablanca: kalandfilm, háborús film, filmhíradó, krimi, háborús propagandafilm, gengszterfilm, noir, románc. Talán éppen ez a radikális hibriditás teszi esztétikai szempontból is érdekessé, izgalmassá, sőt értékessé.

Takács Ferenc: „You must remember this…” (Hetvenéves a Casablanca)
Vincze Teréz-Varró Attila-Hubai Gergely: Utak Casablancába (Humphrey Bogart, Howard Koch, Max Steiner)
Hahner Péter: Rick háborúba megy (A Casablanca és a politika)

MAGYAR MŰHELY
Orosz Anna Ida: Folyamatos jelenidő (Varga Csaba 1945-2012)
Zalán Vince: A szellem visszavonul? (Beszélgetés Sára Sándorral)
Bilsiczky Balázs: Elvarázsolt lelkek (Zsigmond Dezső dokumentumfilmjei)

BATMAN-LEGENDÁRIUM
Miután a ’80-as évek végén olyan eredeti látásmódú képregényszerzők vették kezelésbe a Sötét Lovag figuráját, mint Alan Moore (A gyilkos tréfa), Grant Morrison (Arkham elmegyógyintézet) és persze Frank Miller (Az első év, The Dark Knight Returns), az egyedi interpretációkat támogató stratégia a filmadaptációkat is elérte. Tim Burton Batman-filmjeinek célja az volt, hogy kiszakítsák a Denevérembert a filléres matinék és önparódiák világából. Nolan ezt az örökséget vitte tovább.

Sepsi László: Kötött pálya (Batman-filmek)
Pápai Zsolt: Denevér a fényben (Christopher Nolan: A sötét lovag: Felemelkedés)

AKCIÓHŐSÖK
A posztmodern akciótrendet meghatározó első fecskék már egyaránt távol állnak mindkét tábortól, főként mert egyikük sem akciófilm-sztár, inkább akciófilmekben is sikeres filmsztár, akiket sem testük, sem teljesítményük
nem predesztinál emberfeletti státuszra. Mindössze a technika által megdicsőült húsvér emberek, futurisztikus járművek volánja mögött (Mad Max), virtuális világokban (Mátrix) netán különféle gépek, berendezések, technikai rendszerek csapdáiban, amelyekkel hatékony szimbiózisba lépnek.

Varró Attila: Halálos iramban (Az akciófilm útjai)
Szabó Ádám: Ha elsütik a nagypapát (Öregfiúk akcióban)
Géczi Zoltán: Született harcosok (A thai és indonéz akciófilm felemelkedése)

DÉLKELET-ÁZSIA
Szalay Dorottya: Minden mehet? (Fülöp-szigeteki új hullám)
Nánay Bence: A felszín alatt (Apichatpong Weerasethakul: Hotel Mekong)

DÉLSZLÁV FILM
Forgách Iván: A prágaiak visszatérnek Belgrádba (Délszláv filmek 2000-2012)

TELEVÍZIÓ
Baski Sándor: Családi szennyes (A gyanú árnyékában)
Kovács Gellért: Jönnek a részletekkel (Aaron Sorkin: Híradósok)

KÖNYV
Gervai András: Ó, testvér, merre visz az utad? (Kimberly Potts: George Clooney)
Gelencsér Gábor: Pénz és politika (Hamar Péter: Móricz Zsigmond művei a filmvásznon)

KRITIKA
Ardai Zoltán: Nádas tavon (Balogh György: Tüskevár)
Schubert Gusztáv: A remake bosszúja (Len Wiseman: Az emlékmás)

A címlapon: Sophie Lellouche: Párizs–Manhattan (Alice Taglioni és Patrick Bruel) – A Cinereál szeptemberi bemutatója

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr754748968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2012.09.12. 13:55:09

Tételünk mára: "Pedig a józanabb és a kultusz szent hevétől kevésbé érintett nézők mind tudják, hogy a Casablanca, akárhogy is nézzük, tulajdonképpen igen rossz film."

Nem ittam sokat és nem tartozik a kedvenceim közé a Casablanca, tehát ez csak nekem szólhat. Viszont nem tartom rossz filmnek, sőt! Akkor hogy is van ez? Mégsem vagyok elég józan (objektív), és/vagy megérintett a kultusz szent heve? Továbbra sem érzem így. Valami gond lehet... Haladjunk!

"a Casablanca nem műalkotás, már ha a 'műalkotás' szónak maradt még valami értelme napjainkra"

1942-ben vajon volt még értelme ennek a szónak? Vagy csak időközben szűnt meg az értelme, és ezáltal a Casablanca is megszűnt műalkotásnak lenni? Vagy simán csak az a gond, hogy Tarkovszkij halála óta nem készülnek műalkotások, hiszen kb. ő volt az utolsó művész, és az ő halálával magának a művészetnek is vége?

"Akár maradt, akár nem, ha Dreyer, Eisenstein vagy Antonioni filmjei műalkotások, mellettük a Casablanca igen szerény esztétikai teljesítménynek mutatkozik."

Hát igen, ha valamivel célszerű összevetni egy negyvenes években készült hollywoodi stúdiófilmet, akkor az mindenképpen három európai életműve, közülük is leginkább a művészfilmes kategóriába soroltak, és azon belül is egy némafilmesként jelentős dán, egy filmelmélettel is foglalkozó szovjet és egy vállaltan elvont mozikat jegyző olasz rendező. Javaslom megfontolásra Michael Bay és Jean Vigo munkásságának összevetését, de ha már ezen a vonalon haladunk, szóba jöhet még a Red Hot Chili Peppers korai műveinek vizsgálata is a Mozart-operák szemszögéből, vagy akár Albert Einstein életművének megítélése az alapján, hogy hány napilapot értékesít egy délelőtt a sarki trafikos, ha szereti Chagall képeit. Maradjunk következetesek, nemde?

"Valószínűtlen módon egybefűzött szenzációhajhász jelenetek zagyvaléka, a hősök lélektanilag hiteltelenek, a történet drámai hatáselemei között nincs folytonosság, a színészek játéka modoros."

Jól megkapta szegény Godard, így kicsinálni a Kifulladásigot! Ja, hogy ez még mindig a Casablancára vonatkozik? Hm... Akkor szólni kéne az Álomgyárnak, hogy hagyja abba az álmok gyártását, mert ez már kurvára gáz. (Arról tetszettek hallani, hogy egy tudós levezette azt a tételt, mely szerint a darázs szárnyai alkalmatlanok a repülésre? Nem tudtam, hogy a tanai értő fülekre leltek a filmesztétika területén is.)

"De részleteiben is rossz."

Főleg azokban!

"A Casablanca - akár függetlenül a kultuszától, akár nem - mégis jó film."

Nana! Akkor mégiscsak Dreyer filmjei rosszak? Homokszem került a gépezetbe.

"(Egy ideje kíváncsian várom, mikor vetik rá végre magukat a heteroglosszia posztstrukturalista-dekonstrukcionista teoretikusai.)"

A transzhumanizmus kimaradt.

"Hát igen, tulajdonképpen jó film a Casablanca."

Ne legyünk már ennyire megengedők! Csak azért, mert a bizonyítás megragadt a "rossz, mert szar" szintjén, és az érvek kimerülnek abban, hogy "Umberto Ecónak igazat kell adnunk", ne hagyjuk, hogy tévútra vigyen minket a ráció! A Casablanca gyenge eresztés, hiszen Amerikában készült, pénzszerzési céllal, PONT. Mindenki, aki szereti, egy a millió légy közül, amelyik a szar körül köröz. Sehol egy kis elvontság, fordítva beszélő törpe, maszturbálás Derrida felett, vagy egy önmagába szerelmes auteur. Csak a giccs, az van! Be kéne már látnia a sok hülyének, hogy a népszerűség és maradandóság nem bizonyíték semmire. Ott van például Homérosz vagy Shakespeare! Fennmaradtak? Fenn! Szarok voltak? Igen! Vagyis... Vagyis nem, de közben azért igen, ahogy a Casablanca is. Mert Eco is megmondta, meg ugye ott van Antonioni, a modorosság, szóval gagyi, na, és aki mást mond, annak igaza van, de aki megint mást mond, annak is, csak kevésbé, mert John Lukacs is levezette, hogy történelmileg nem hiteles, és ugye Kertész Manó bérrendező volt, viszont az AFI a harmadik helyre teszi a Casablancát a legjobb filmek listáján, és ott van Roger Ebert is. (Vagy talán nincs, ezt már nem tudom pontosan.)

Mindenesetre ha a Casablanca jó film, akkor a legyek a darázs körül köröznek és Eisenstein tudott sakkozni, márpedig ez TÉNY!

...

Vagy csak simán nem stimmel valami már a mai tételünkkel sem?
süti beállítások módosítása