ŐRÜLT, DILIS, SZERELEM – Az Love You Phillip Morris-t jegyző John Requa és Glenn Ficarra romkomjában Steve Carell egy felszarvazott férfit alakít, aki több évtized után újból megpróbálja belevetni magát az életbe. [előzetes]

CONAN, A BARBÁR – Schwarzenegger fantasy-klasszikusát is utolérte a végzete: remake készült belőle, méghozzá 3D-ben, kevésbé ismert színészekkel, és egy hasonló újrákra szakosodott rendező (Marcus Nispel) közreműködésével. A közönség és a kritika egyelőre nem nagyon lelkesedik érte. [előzetes]

ZAJHÁBORÍTÓK – Svéd komédia egy különös bűnbandáról – a tagok illetéktelen helyen történő zenéléssel terrorizálják a mit sem sejtő polgárokat. A törvény botfülű őre, Amadeus Warnebring a nyomukba ered. [előzetes]

TALÁN EGY MÁSIK ÉLETBEN – Osztrák-magyar-német koprodukcióban készült II. Világháborús dráma. Peter Turrini és Silke Hassler saját színdarabjukat adaptálták filmre, Elisabeth Scharang rendezésében. A történet főszereplői zsidó foglyok, akik egy osztrák faluban a helyieknek megpróbálják előadni Johann Strauss Bécsi vér című művét. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Elisabeth Scharang rendezőnőtől mi sem állt távolabb, mint az irónia, a szarkazmus: kínosan törekszik a hatásra, az elérzékenyítésre. Műve tehát legalább olyan menthetetlen, mint a halálba menetelő csoport. (Kolozsi László kritikája a szeptemberi Filmvilágban olvasható.)

A hét bemutatója: BIUTIFUL

Alejandro González Inárritu még 2009-ben bemutatott filmje egy barcelonai férfi kálváriáját dokumentálja. A Javier Bardem által alakított Uxbal bevándorlók illegális munkaközvetítéséből próbálja eltartani a gyerekeit, akiket egyedül nevel, miközben, pénzért, halottakkal kommunikál. A mindennapi rutint egy betegség zökkenti ki: kiderül, hogy a férfinek már csak pár hónapja van hátra. 

A Filmvilág kritikusa szerint: A Biutiful (…) nem elírt hollywoodi apamelodráma (The Pursuit of Happyness) vagy a kapuzárás számvetéséről szóló, rosszul betűzött Amerikai szépség  –  inkább erőteljes, élménydús szembesítés az elkerülhetetlen végzettel, ámító kiskapuk nélkül. (Varró Attila kritikája a szeptemberi Filmvilágban olvasható.)