Filmvilág blog

Mozikarácsony: mese, költészet és családon belüli erőszak

Premierek a héten

2010. december 22. - filmvilág

ARTHUR 3 – A VILÁGOK HARCA – Luc Besson animációs projektének harmadik része. Aki látta az eddigieket, tudja, hogy mire számíthat. [előzetes]

UTÓDOMRA ÜTÖK – De Niro és Ben Stiller családi komédiájának harmadik része. Aki látta az eddigieket, tudja, hogy mire számíthat. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Egy-egy motívum néha fáradt mosolyra derítheti ugyan a nézőt (ilyen a Keresztapa-párhuzam mozgóképi és dialógusokban megnyilvánuló felemlegetése, valamint a másik apóst alakító Dustin Hoffman megkapó találkozása a flamencóval), de egyébiránt a film megint nem lett több korrektül összerakott, közhelyektől hemzsegő iparosmunkánál. (Vörös Adél kritikája a januári Filmvilágban lesz olvasható.)

FÉNYES CSILLAG – A Zongoralecke rendezője, Jane Campion a fiatalon elhunyt romantikus angol költő, John Keats életéről készített költőien romantikus filmet.  [előzetes]


A Filmvilág kritikusa szerint: A filmben mindvégig jelen van egyfajta keresetlen természetesség, amivel a tragikus sors és a romantika sugallta pátoszt sikerül a rendezésnek kellő távolságra elkerülnie. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy Ben Whishaw bámulatos egyszerűséggel és közvetlenséggel alakítja a költőt. (Vincze Teréz kritikája a januári filmvilágban lesz olvasható.)

PRESSZÓ 10 ÉV – Sas Tamás 10 év után folytatást készített egykamerás kamaradrámájához, ugyanazokkal a szereplőkkel (Kovács Patrícia, Fullajtár Andrea, Söptei Andrea, Stohl András, Máté Gábor). [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: A Presszó 10 év című drámafolytatás stílusának és témájának köszönhetően szinte tálcán kínálja az összehasonlítást az eredetivel. A mára már közismert tragikus események után pontosan tíz évvel játszódó történetet ezúttal Csikesz Judit vetette papírra, sőt kapásból egy tévésorozatra való epizódot írt. A lepukkant, a szocreál jegyeit magán viselő hatodik-hetedik kerületi kis presszóból plazmatévés, félelegáns sétálóutcában fekvő találkahely lett, melyben immár nem a vérbeli vendéglátós tulaj (Máthé Gábor) profi rezignáltsága adja meg az alaphangot, hanem lányának, Marinak (Herczeg Adrienn) szoláriumszalonban edzett harsánysága. Változott a koncepció is: a korábbi egy fix kameraállást most kettő váltja fel, hiszen az üzlethelység hátsó szeglete mellett időnként a pult széléről is követhetjük az eseményeket. Erre a nézőpont-bővítésre minden bizonnyal a tévénézők vélt igényei miatt volt szükség, bár erősen kétséges, hogy az új kameraállás megduplázná a történet dramaturgiai vagy akár vizuális erejét (sőt…), az pedig végképp érthetetlen, hogy a tévésorozat díszletei mellett miért kellett ezt az újítást is átemelni a nagyjátékfilmes változatba. A Presszó 10 év olyan, mint egy kellemetlen találkozás régi idők kedvenc ismerőseivel: már a kocsma sem a régi, a barátok bántóan modorossá váltak, a jó pesti levegő pedig elveszett valahol a modern szellőzőrendszerben. (Részlet Csillag Márton tripla-kritikájából)

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr622533485

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása