Ridley Scott a szakított a romantikus Robin Hood-képpel. A kedélyes igazságosztó helyébe sprődebb és ellentmondásosabb figura lép.

Öt évvel ezelőtti filmeposza, a Mennyei királyság után Ridley Scott újra középkori témához nyúlt, ezúttal több szerencsével, hiszen a keresztesháborúkról szóló film megcsonkított verzióban került a mozikba – és általános elégedetlenséget váltott ki –, a rendezői változatnak nevezett korrigálás pedig már jórészt csak DVD-n jutott el a rajongókhoz. A Robin Hood előzetese már hírül adta, hogy Ridley Scott és Russell Crowe ötödik közös munkájának több köze lesz a tíz évvel ezelőtti Gladiátorhoz, mint a mítoszt feldolgozó bármelyik korábbi filmhez. Itt nem lesz kedélyes erdei piknik, se hetyke vadászkalap, annál inkább vér és veríték, a jéghideg számítás és a végletes elszántság összecsapásai.
A középkor leghíresebb törvényenkívülijének alakja olyannyira egyetemes kultúrkincs, és annyi alapvető emberi téma bontható ki a történetből, hogy Scott és a produceri szerepkört is vállaló Crowe úgy látták, a korábbi, romantikus filmváltozatok után érdemes a történelemkönyveket is elővéve alkotni egy felnőttebb, a mítoszt több ponton kiforgató, de végül új alapokra helyezve megerősítő változatot erről az ebben a formában valószínűleg sohasem létezett hősről.

A forgatókönyv számos szerző kezén át jutott el a végső változatig. Crowe eredetileg a seriffet játszotta volna, aki szokatlan módon pozitív fénybe került volna Robin Hooddal szemben, de volt olyan verzió is, amiben kiderült, hogy Robin és a nottinghami seriff ugyanaz a személy. A fonákos megközelítéséről ismert Tom Stoppard (Rosencrantz és Guilderstern halott) is átdolgozta a forgatókönyvet, míg a végleges változat egyedül Brian Helgelandot jelöli meg szerzőként, aki a saját maga által rendezett Lovagregény egyik alaptémáját is átemeli adaptációjába: hőse közember, aki nemesnek adja ki magát.
A szerzők darabjaira szedték a mítoszt, és történelmi mozzanatokkal feldúsítva új módon rakták össze őket. Oroszlánszívű Richárd király például, aki a filmváltozatok drámai csúcspontján szokott színre lépni és egy csapásra megoldani a konfliktust, itt úgy hal meg még a film elején, ahogy a történelemkönyvek szerint valóban meghalt: egy francia vár ostromakor érte halálos nyíllövés. A királyi tekintély e legtisztább megtestesülése itt hiú ámokfutó lett, aki vesztén egyáltalán nem csodálkozik.

Hősünk, Robin Longstride a hadjárat esztelensége miatt dezertál társaival (ebben a döntésében ugyanúgy a mai közgondolkodás tükröződik, mint humanista szónoklatában, amivel nemrég befejezett keresztes háborújukat értékeli), mégis egy véres erdei incidens nyomán ő lesz az, aki a gazdátlanul maradt koronát hazaviszi az udvarba, kiadva magát a hatalmi jelkép őrének. A szerepjáték a bitorolt címhez tartozó Locksley-birtokon folytatódik a családtagok közreműködésével, és nemsokára Robin a készülődő kettős veszedelem, a francia földről induló invázió és a János király önkénye elleni belső lázadás kereszttüzében válik a hon megmentőjévé.

Cate Blanchett alakításában Marian, aki itt az árulók által meggyilkolt Locksley özvegye, Robin egyenrangú társa lesz – magánéletben és harctéren egyaránt. A mindig teljesen negatívan ábrázolt János király alakjában pedig az írói invenció a jellemfejlődés lehetőségét is elkezdi építeni. Minden csűrés-csavarás után a zárlat viszont hű a Robin Hood-i hagyományokhoz: a kedélyes erdei piknik végül mégis meglesz, mintha előtte csak eredettörténetet kaptunk volna a jól ismert felálláshoz, amelyben a törvényen (és lakott területen) kívül rekedt Robin és társai állnak szemben a zsarnok János királlyal és helyi képviselőjével, a nottinghami seriffel.

Ridley Scott-filmről lévén szó azonban nem mehetünk el szó nélkül a lényeg, a képi világ mellett. A nyitány a francia vár ostromával, az erdei rajtaütés, a falubeli csetepaté hálás lehetőségek, amelyeket Scott hibátlanul ki is aknáz, meghagyva nagyjelenetnek a partraszállás akciószekvenciáját, ahol íjászok és lovasok rohama fogadja a hajókon érkező francia megszállókat. Scott kézjegynek számító képi motívuma, a víz nyer itt ismét teret a becsapódó nyílvesszők, küzdő alakok és sodródó holttestek tenger alatti képkockáin. A Gladiátorral összevetve a visszafogottság, a letisztultság szembetűnő. A közelharcok vizuális aggresszivitása, a digitálisan animált képek látványossága ezúttal cseppet sem tolakodó; mesterien megvalósul mindkettő, de csak annyira, amennyi ehhez a történethez, egy ilyen fajsúlyos történelmi kalandfilmhez kell.

Nevelős Zoltán

ROBIN HOOD­ – amerikai, 2010. Rendezte: Ridley Scott. Írta: Brian Helgeland. Kép: John Mathieson. Zene: Marc Streitenfeld. Szereplők: Russell Crowe (Robin Hood), Cate Blanchett (Maid Marian), Mark Strong (Sir Godfrey), William Hurt (William Marshall). Gyártó: Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 148 perc.

Kapcsolódó cikk a júniusi Filmvilágban: Orosdy Dániel - Fejedelmek, tolvajok, pojácák (Robin Hood, a mozihős)