12 emlékezetes börtönfilm

2009. november 13. 12:50 - filmvilág

Piszkos 12

A héten mutatták be nálunk Jacques Audiard legújabb filmjét (sajnos csak egyetlen moziban, a Kinóban), amely az idei cannes-i filmfesztiválon a zsűri nagydíját kapta, teljesen megérdemelten. A próféta egy fiatal arab férfi sajátos karriertörténete, aki börtönbe kerülve a hierarchia legalsó fokáról küzdi fel magát a rendszer tetejére. A film apropóján Piszkos 12 című rovatunkban ezúttal kedvenc börtönfilmjeinket mutatjuk be. Akad köztük klasszikus szökéstörténet, melodráma, exploitation, film-noir, vígjáték - nem feltétlenül a tizenkét legjobb, nem is a tizenkét legrosszabb. Tizenkettő, ami így vagy úgy, de fontos és különleges. Ahogy eddig is, ezúttal is szívesen olvasnánk a kommenteknél, mely filmeket hiányolják a listáról olvasóink.   



1. Brute Force (Jules Dassin, 1947)


A műfaj korai alapvetése meglehetősen távol marad a posztmodern börtönfilmek hurráoptimizmusától: Jules Dassin (Rififi a férfiaknál, Topkapi, bővebben lásd.) remekművében nem csupán megkapjuk a zsáner talán legütősebb zárómondatát („nobody ever really escapes”), de a Brute Force iskolapéldája annak is, miképpen működik a film noir fatalizmusa egy többé-kevésbe teljesen új műfaji közegben. A már amúgy is robbanásveszélyes börtönben Burt Lancester és a pszichopata börtönőrt valami zseniálisan alakító Hume Cronyn személyes rivalizálása jelenti az utolsó cseppet a pohárban, de már kezdettől egyértelmű, hogy szökéssel vagy anélkül, de ebből a játékból senki nem kerülhet ki nyertesen. Miközben Lancester figurájának múltjára echte film noir-betétekként funkcionáló flashbackekből derül fény – mintegy bizonyítva a két műfaj gondolkodásbeli közös nevezőjét, különös hangsúllyal a kudarcba fulladó kitörési kísérletek területén – és Dassin megdöbbentően magas erőszakszinttel viszi vászonra a börtönélet viszontagságait (habár a legbrutálisabb események természetesen képen kívül történnek), az is egyértelművé válik, hogy az egzisztencializmus első kiruccanását a rácsok mögé korántsem az Egy halálraítélt megszökött jelentette. (SL)





2. Az odú (Jacques Becker, 1960)


Miután Jacques Becker 1954-ben lefekteteti a serie noir alapjait a Ne nyúlj a szajréhoz gengszterklasszikusával, halála előtt még elkészíti a francia film máig első számú börtönfilmjét egy utolsó pillanatig kétes kimenetelű szökés néhány napos történetéről, amely során a közös cellába zárt öt bűnöző betonpadlókon, rácsokon, vasajtókon és kőfalakon keresztül küzdi át magát a börtönfalakon túlra. Az 1947-ben lezajlott szökés hiteles beszámolójához nem csak a valódi eseményekben részt vevő egyik fogoly szerepletetése (és két másik rabtársával együtt szakértő közreműködése) jelenti a biztosítékot, de a szerző, Jose Giovanni személye is,  valószínűleg az egyetlen francia forgatókönyvíróé, aki túl azon, hogy gengszterkarrierrel és börtönévekkel is büszkélkedhet, személyesen megjárta a halálsort 1948-ban (majd Az odú debütfilmje után olyan bűnklasszikusokat ír neves rendezőinek, mint a Második nekifutás vagy a Szicíliaiak klánja). Becker filmje épp olyan klausztrofób, kopár beszámoló, mint az Egy halálraítélt megszökött (a börtönfilmek megszokott közösségi terei pillanatokra sem kapnak helyt a szinte kizárólag a cellában és alagutakban zajló cselekményben), Bresson remekművével ellentétben azonban pontosan követi a műfaj dramaturgiai szabályait (kiválóan használva a szűkös készletből adódó feszültségteremtési lehetőségeket) és elsősorban a szökés közösségteremtő, kollektív aktusára helyezi a hangsúlyt, egészen a finálé szívszorító fordulatáig. (VA)

3. Az alcatrazi madárember (John Frankenheimer, 1962)

Robert Stroud, az alcatrazi madárember egyszerre volt pszichopata gyilkos és kivételesen intelligens, autodidakta ornitológus, antiszociális börtöntöltelék és anyuka szemefénye. Burt Lancaster egyébként remek alakítása a színész természetes karizmája miatt nem érzékelteti minden helyzetben reálisan ezt a kettősséget (Lancaster egyszerűen túl méltóságteli ahhoz, hogy lássuk a figurában az agresszív bűnözőt), de John Frankenheimer pátoszt kerülő rendezésének hála, ez a maga korában merész mozi így is kivételes élményt nyújt. A főszereplő és a rendező alkotta a hatvanas évek egyik legfontosabb hollywoodi kreatív párosát, bár Frankenheimer gyakran beugróként volt kénytelen csodát tenni színész barátja projektjeivel. Az Arthur Penntől örökölt, kiváló A vonat mellett ilyen Az alcatrazi madárember is, amelynek eredetileg Charles Crichton (A hal neve Wanda) lett volna a rendezője, a forgatás zűrjeiből azonban semmi sem érződik magukon az alkotásokon. A vásznon látható Stroud néha talán emberibb, néha pedig pont magasztosabb a valóságban kifejezetten kegyetlen madárembernél, ez azonban nem sokat von le a film erejéből és értékéből. A remek színészeknek, hatásos rendezésnek, valamint a bezártság-repülés, értelem-érzelem ellentétpárok ihletett alkalmazásának köszönhetően ez a fekete-fehér, epizodikus mozi minden idők legjobb börtönfilmjeinek egyike. (OD)





4. Bilincs és mosoly (Stuart Rosenberg, 1967)


Az egyik legemlékezetesebb börtönfilm nem is „hagyományos” fegyházban, hanem egy munkatáborban játszódik, valahol messze délen. A forgatókönyv Donn Pearce önéletrajzi ihletésű regényén alapul, aki két évet húzott le egy chain gangben. A filmből így aztán pontosan kiderül, hogyan működtek az ehhez hasonló fegyencközösségek, mégsem ez érdekelte legjobban az alkotókat, hanem a főhős, Lucas Jackson alakja. Paul Newman, pályája talán legemblematikusabb és legtesthezállóbb szerepében, egy olyan férfit játszik, aki még a börtönben is szabad tud maradni, hasonlóan Nicholson McMurphy-jéhez (Száll a kakukk fészkére). Luke nem akar mindenáron, csak a lázadás kedvéért szembeszegülni a börtön nehézfiújával vagy az őrökkel, de nem is hajlandó megalkudni, bukása ezért elkerülhetetlen. Érdekesség, hogy a film egyetlen Oscarját George Kennedy kapta, aki Newmannal szemben, erősen túljátszotta a szerepét. (BS)

5. Pillangó (Franklin J. Schaffner, 1973)


Az egykori párizsi nehézfiú, Henri Charriére világszerte nagysikerű önéletrajzi regényét, négy évvel megjelenését követően, máris tekintélyes költségvetésből álmodhatta vászonra A majmok bolygója (1968) és A tábornok (1970 ) – immár Oscar-díjas – direktora. Noha Charriére legendájának és hihetetlen szökési történeteinek valódiságát az idők során többen is megkérdőjelezték már – s Dulton Trumbo (Római vakáció, 1953) forgatókönyve is számos ponton eltér az eredeti műtől –, a Pillangó mind könyv alakjában, mind pedig filmként a barátság-, valamint az akaraterő és az emberből kigyomlálhatatlan örök szabadságvágy fontos szimbólumává vált. Nem véletlenül, hisz a Francia Guyanán található Ördögsziget a szökési esélyeket illetően leginkább talán csak az Alcatraz-hoz hasonlítható... Schaffner filmje (melynek forgatásán maga Charriére is megfordult néhányszor) ugyanakkor nem csak különleges története, de a két barátot alakító Steve McQueen (Pillangó) és Dustin Hoffman (Louis Dega) nagyszerű alakításai, továbbá Jerry Goldsmith Oscar-jelölt muzsikája okán is igen figyelemreméltó darab. (KCS)





6. Börtönterror (Caged Heat, Jonathan Demme, 1974)


A mindenható Roger Corman az elsők közt ismerte fel, hogy a hatvanas-hetvenes évek a börtönfilmek számára amúgy is igen fogékony közeget biztosító anti-establishment szellemiségében mely recept szerint exploitálható a zsáner szinte a végsőkig. Míg a műfaj mainstream olvasataiban Burt Lancester, Paul Newman vagy éppen Steve McQueen próbált kitörni mindenféle börtönszigetekről és chain gangekből, a grindhouse-mozikban vizespólós hölgyemények ölték egymást, hogy aztán a hatalom elkorcsosult képviselőit is becsülettel megbüntessék. A women-in-prison filmek egyik legismertebb darabját jelentő Caged Heatben – melynek rendezője húsz évvel később A bárányok hallgatnak és a Philadelphia okán már az Akadémiával parolázott – fülledt erotikájú álomszekvenciák váltakoznak disszonáns zenével aláfestett erőszakjelenetekkel, miközben a hatalmat egy tolókocsis, frigid börtönigazgatónő, egy perverz orvos és megannyi zsírosnyakú-vastagbajszú-sörpocakos rendőrtiszt képviseli, akik végül persze meg is kapják a magukét. Jonathan Demme filmje nem csak elsősorban kordokumentumként izgalmas: vérbő és szórakoztató exploitation-mozi, melyből nem mellékesen játszi könnyedséggel levezethetők a korszak és a műfaj olyan vadhajtásai, mint például a vidám és napfényes naziploitation-mozik. (SL)

7. Éjféli expressz (Alan Parker, 1978)


Megtörtént eseten alapul Parker filmje: egy bizonyos Billy Hayes 1970-ben jó ötletnek találta, hogy kicsempésszen pár kiló hasist Törökországból, de még a repülőre sem jutott fel. Először négy évet kapott, majd példa statuálás céljából életfogytigra ítélték.’75-ben megszökött, odahaza könyvet írt élményeiről Éjféli expressz címmel - Oliver Stone filmre adaptálta, Alan Parker pedig megrendezte. Az eredmény: nagy siker és két Oscar Amerikában, botrány Törökországban. Maga Hayes is azt nyilatkozta később (mint itt egy török újságírónak), hogy meghamisították a könyvét, és a törököket túlságosan egyoldalúan ábrázolták – 2004-ben végül Stone is elnézést kért. Mint fikció azonban az Éjféli expressz remekül működik, hihetően ábrázolja a főhős lassú begolyózását, amely egy Alan Parker specialitásnak számító extázisjelenetben csúcsosodik ki. Maga a helyszín se épp egy szokványos börtön: inkább hasonlít egy ópiumbarlanggal keresztezett bazárra, mint fegyházra, csak épp árusok helyett villogó szemű, szadista török fegyőrökkel. (BS)





8. Szökés Alcatrazból (Don Siegel, 1979)


Az Alcatrazból (közkeletű nevén: a Szikla) lehetetlen volt megszökni. Soha senkinek nem sikerült, legalábbis bizonyíthatóan. Egyetlen esetben merül csak fel a kétség lehetősége, amikor Frank Morris és társai tűntek el a börtönszigetről 1962 júniusában. Mivel a fegyencek sem élve, sem holtan nem kerültek elő azóta sem, egyáltalán nem biztos, hogy sikerrel jártak. A meglévő adatok alapján nem valószínű, hogy Morrisék túlélték az éjjeli tutajozást, de a bizonytalanság már elég volt ahhoz, hogy a szökési kísérlet legendává váljon. Don Siegel és Clint Eastwood utolsó közös filmje a páros korábbi remekműveihez hasonlóan realista stílusban és célratörően, mégis valamiféle jól leplezett érzékenységgel tárgyalja a témát, azaz hogy milyen volt az élet a Sziklán, és hogyan oldotta meg néhány elszánt rab a szökés előkészítését. Eastwood meggyőzően hozza a karaktert, akit lassan 50 éve folyamatosan alakít, de remek formában vannak a mellékszerepekben látható karakterszínészek is (Patrick McGoohan, Roberts Blossom, Jack Thibeau, Fred Ward és a debütáló Danny Glover). A több börtönfilmet is jegyző Siegel a rendezői székben bravúros teljesítményt nyújt: szentimentalizmus, a bűnözők megsajnáltatása nélkül teszi átélhetővé a bezártságot és szigort, ráadásul elkerüli az egyértelmű happy endet, ami idézőjelbe tette volna az egész filmet. A Szökés Alcatrazból így nem pusztán mestermű és a műfaj egyik klasszikusa, de egy kiváló direktor utolsó igazán jól sikerült munkája is. (OD)

9. Dutyi dili (Sidney Poitier, 1980)


Az Oscar-díjas színész, Sidney Poitier rendezőként sem a börtönviszonyok, sem a börtönfilmes alműfaj megreformálását nem tűzte célul ezzel a népszerű és elismert vígjátékkal, amely először biztosított teljesen azonos lehetőséget a vásznon Gene Wildernek és Richard Pryornak (az 1976-os Száguldás gyilkoságokkalban a fekete komikus szerepe még valamelyeset szerényebb volt kollégájáéhoz képest). Bruce Jay Friedman humorista minden bizonnyal ügyes, ám nem különösebben ambiciózus forgatókönyvének egyetlen célja a néző szórakoztatása lehetett, amit a kész mozi maradéktalanul teljesített is, hála a legjobb formájukat hozó komikusok tökéletes összjátékának, a kevésbé mozgalmas jeleneteket is feldobó magánszámoknak és improvizációknak, valamint az asszisztenciát biztosító kivételesen tehetséges karakterszínészeknek. A politikai korrektséget és néhány vaskosabb poént ugyan számon lehet kérni az alkotókon, de felesleges. A négy éve elhunyt Pryor és a mára csak íróként aktív Wilder négy komédiát jegyzett közösen (ha nem számoljuk a Fényes nyergeket, amelyben Pryor csak íróként közreműködött), ezek közül talán a Dutyi dili örvendezteti leggyakrabban nevetéssel a nézőt. Ráadásul kivételesen nincs miért kárhoztatni a fordítókat sem: a hazai cím nem egy erőltetett magyarítási kísérlet eredménye, a több ezer egyéb „dilivel” ellentétben ennek van köze a filmhez és az eredeti címhez is (a „stir crazy” az angolszász szlengben a helyhez kötött emberek nyugtalanságára utal). (OD)

10. Prison (Renny Harlin, 1988)


A Cliffhanger, a Még drágább az életed vagy a Ford Fairlane kalandjai mellett a Prison az egyik legékesebb bizonyítéka annak, hogy Renny Harlin a kilencvenes évek fordulójának egyik legígéretesebb kismestere volt – az már más kérdés, hogy az új évezredre (nagyjából a Háborgó mélység utánra) mi maradt ebből az ígéretből. A nyolcvanas évek izgalmas műfajkeverékeihez – lásd az etalonnak számító Alkonytájt esetét a westernnel és a vámpírfilmmel – hasonlóan a Prison is két klasszikus műfajt ereszt egymásnak, ütős halálnemekben gazdag kísértetsztoriba oltva egy börtönlázadás történetét. A zsáner szabályainak megfelelően időzített bombaként ketyegő, újra megnyitott börtön vibráló feszültségét ezúttal egy bosszúszomjas szellem ténykedése is nagyban növeli, miközben Harlinnak és forgatókönyvíró-társainak szinte tökéletesen sikerült egymásba olvasztania a két műfaji séma dramaturgiai ívét, a fordulópontokat életre kelő géppuskákkal és gyilkos szögesdrótokkal pörgetve fel. A Prison igazi ínyencfalat a videótéka leghátsó polcáról, ami egyrészt előrevetíti a műfaj zombikkal dúsított verzióit (Dead Men Walking, Reanimátor 3), másrészt pedig jóval merészebb alkotás, mint mondjuk a Ments meg, uram! fantasztikummal dúsított verziójának is tekinthető A halálsoron – és nem csak azért, mert Tom Hanks helyett Viggo Mortensen a főszereplője. (SL)






11. Ricky története (Ngai Kai Lam, 1991)


Bár összeállításunkban található néhány meglepő műfajkereszteződés, a mangából adaptált, hongkongi-japán The Story of Ricky-nél aligha létezik bizarrabb mozgóképes szörnyszülött. Mintha Takashi Miike úgy döntött volna, harcművészeti filmet készít börtönkörnyezetben a fiatal Peter Jackson és Sam Raimi trükkmesteri segédletével, Stephen Chow forgatókönyvéből. A történet elején új foglyok érkeznek a helyszínül szolgáló börtönbe – ez eddig egy teljesen szokványos kezdés. Kiderül azonban, hogy egyikük, Riki-Oh természetfeletti erővel bír, bárkit fel tud puszta kézzel koncolni – szó szerint. Hősünk ennek ellenére szelíd ember, csak akkor lép akcióba, amikor a börtön vezetőségével összefonódott helyi kiskirályok kegyetlenkedni kezdenek a gyengébb rabokkal. A játékidő nagy részét kitevő ultrabrutális és akrobatikus henteléseket a rendező látszólagos komolysággal vezényli le, de oly mértékben túlozza el az erőszakot (és a szentimentális flashbackeket is), hogy lehetetlen nem paródiaként tekinteni a filmre. „Gore epic” – írja róla az IMDb egyik kommentelője, és ennél találóbban nem is lehetne jellemezni. (BS)

12. A remény rabjai (Frank Darabont, 1994)

Frank Darabont első mozifilmje előbb méltatlanul alul-, idővel pedig már a kelleténél is túl lett értékelve, holott az igazság ezúttal is valahol középen rejtezik: A remény rabjai nem minden idők legjobb filmje (amint azt számos lista és rangsor is állítja), de a valaha készült legjobb börtöndrámák, valamint a (kevés) kifejezetten jól sikerült Stephen King-adaptációk körében megkérdőjelezhetetlen, mondhatni „szökésbiztos” helye van. A hét Oscar-díjra jelölt film, ha nehezen is, de végül megtalálta az utat a közönséghez. A fiatal rendező-forgatókönyvíró meglepő magabiztossággal és nagyszerű arányérzékkel dolgozta fel a horror-király hatásos (és horror-mentes) kisregényét (Rita Hayworth and Shawshank Redemption) – mely a kétszeres életfogytiglanra ítélt bankár börtönkarrierjét, rabtársával való barátságát és mesés, aprólékosan kidolgozott szabadulását járja körül –, részlet- és érzelemgazdag alkotása így még epikus hosszúsága ellenére is lebilincselően izgalmas, fordulatos darab. Roger Deakins (Nem vénnek való vidék) operatőr ezúttal is remekel, ahogy a két főszereplő, Tim Robbins (Andy Dufresne) és Morgan Freeman (’Red’) letisztult játékára sem lehet panasz. (KCS)

84 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr151519313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2009.11.13. 12:55:30

jaj, hogy maradhatott ki a BLOOD IN BLOOD OUT, hmm, ese?

paulkemp · http://halfpecssquad.blog.hu/ 2009.11.13. 13:41:43

én a Fortresst kicsit hiányolom, de nem ám a magasan szántó gondolatai miatt, csupán a:
a sárga vonal átlépése fájdalom, a pirosé halál

paulkemp · http://halfpecssquad.blog.hu/ 2009.11.13. 13:51:58

na tehát pontosan: "A sárga vonal átlépése fájdalmmal, a piros vonal átlépése halállal jár. A bűn nem kifizetődő."

INSIDER 2009.11.13. 14:07:25

@aeon flux: Én sem, pedig ALAPMŰ! Minden tekintetben.

cinika 2009.11.13. 14:08:09

Ha már börtön és King. Egy másik remek megfilmesítés a Green Mile (klasszik King-ek elég ramaty filmek lettek)
Na jó, ez nem kimondottan börtön, hanem siralomház, de klasszisokkal jobb, mint mangaricky

furiosity killed the rat 2009.11.13. 14:09:29

Azért szerintem a Runaway Train (asszem Szökevény vonat) elég alap.

fumar sharif (törölt) 2009.11.13. 14:12:16

szép a szórás a 12-ben, de
+ Murder in the First - www.imdb.com/title/tt0113870/
+ Last Castle - www.imdb.com/title/tt0272020/

pedig nem is szeretem a börtönös tematikájú filmeket

kutya_zzr · http://www.hegylakok.hu 2009.11.13. 14:17:03

Azért a Halálsoron-t csak bepréseltem volna... a témájától függetlenül nálam erős élmezőny darab.

Forgács W. András · http://geekz.444.hu 2009.11.13. 14:37:08

Aki még egyszer leírja a "letisztult színészi játék" szókapcsolatot, azt felkoncolom:)
(viccelek, na)

zsüber 2009.11.13. 14:41:00

két számomra alapmű is kimaradt: a Felon, és a Chopper. Szerintem többen láthatták a blog olvasói közül, mint a tűzveszélyes celluloidra forgatott Brute force-ot...
Ja és a Halálsoron...
Ejnye-Bejnye

Case · http://streetartbp.hu/ 2009.11.13. 14:45:48

én a Prison On Fire-t vártam, hogy benne lesz a listában és pont kezdtem volna már höbörögni, amikor elértem a Story Of Ricky-hez. Mert végülis jah, ha Hong Kong és börtönfilm, akkor az a másik opció és méghozzá milyen opció! :D
Meg ha már a trailer fentröl kimaradt, akkor:
www.youtube.com/watch?v=lVJqIgSBUDE
(mondjuk pont a klasszikus, fejroppantós jelenet hiányzik belöle :|)

petterisz 2009.11.13. 14:47:24

Esetleg a 7x7 (Sette volte sette)?

zsüber 2009.11.13. 14:55:01

Ja és a Bangkok Hilton hiánya miatt is lesz egy kis seggrepacsi a zuhanyzóban....
Hogy lehet ilyeneket kifelejteni? Azért mert TE emlékszel egy '47-es filmre, a többségnek valószínű, hogy a XX. század végére és a XXI. elejére terjed ki az emlékezete.
hmm

vincere 2009.11.13. 14:58:21

Halálsoron, igen
nekem önmagában is az egyik kedvenc filmem, de egy börtönlistáról nagy vétek kihagyni

Case · http://streetartbp.hu/ 2009.11.13. 15:00:41

@zsüber: Nodehát a filmgyártás az egy kicsit elöbb kezdödött. Meg ha már régi, akkor akár az I Am a Fugitive from a Chain Gang (1932) is lehetett volna, de ennyi eröbvel kb végteleníteni lehetne a listát. :)

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2009.11.13. 15:01:33

carandiru, bangkok hilton, the green mile: jó!
felon, the last castle: ugyanmá'!

VR6 2009.11.13. 15:03:26

+1-es pontot megérdemelt volna Mr. Scofieldék első évada is. Még ha nem is mozifilm.

Tepsifan · http://kephatas.blog.hu 2009.11.13. 15:07:51

Fortress, Halálsoron kell a listába.

Marco Aurelio 2009.11.13. 15:09:44

Kimaradt a Sean Penn-es "Rosszfiúk" is.

error56 2009.11.13. 15:18:38

Hogy maradhatott ki egy ilyen listából a
Bosszú börtönében? Az egyik legjobb Stallone film.

hell yeah 2009.11.13. 15:30:55

Neve, száma? Leone 5-10...

Baski Sándor · http://filmvilag.blog.hu 2009.11.13. 15:35:01

@zsüber: a Chopperrel az a gond, hogy a film több mint fele a börtönön kívül játszódik.

Baski Sándor · http://filmvilag.blog.hu 2009.11.13. 15:38:12

@furiosity killed the rat: Bizony, az OZ a valaha volt legkomplexebb és legbrutálisabb mozgóképes tanulmány a börtönvilágról. Írtam is róla anno egy cikket:

bvpszichologiahirek.blogspot.com/2009/08/oz-baski-sandor-irasa.html

Sepsi László · http://prizmafolyoirat.com/ 2009.11.13. 15:41:44

@Marco Aurelio: a Rosszfiúkkal az a baj, hogy nem börtön, hanem javítóintézet a helyszín. (ennyi erővel jöhetett volna a Scum, az United States of Leland, meg a magyar Rosszfiúk is, de valahogy mégiscsak szűkíteni kellett)
@zsüber: miért is baj, ha a tucatban van olyan pár film, amit nem ismer mindenki? (pláne,ha megérdemelnék, hogy ismerjék őket).

molnibalage 2009.11.13. 15:51:05

Miért túlértékelt a Remény Rabjai? Szerintem meg az egész Keresztapa az. Az ellen mégsem kel fel nagyon senki. Már az első részen is majdnem elaludtam. A RR sem akciófilm, de ez szóba sem jött...

lizzylizard 2009.11.13. 16:03:44

Halálsoron is beférne ide, kicsit szentimentális volt valóban de tetszett.

Mao elvtárs · http://diamondhostess.hu 2009.11.13. 16:04:56

Emlékezetes börtönfilmek:
Chicago
The longest yard
Tango es Cash (ok csak egy kis része játszódik börtönben de akkor is)

Böff 2009.11.13. 16:05:26

Az utolsó erőd (Redford mint a Tábornok)?

tomcsi71 2009.11.13. 16:15:13

Szintén a Halálsoront (Green Mile) hiányzik nekem is...

Furamadár 2009.11.13. 16:50:11

Halálsoront én is hiányolom.

Amúgy is alapfilm.

Void Bunkoid 2009.11.13. 16:50:28

Naés a bosszú börtönében?

"<BZZZZZZ>...NEVE,SZÁMA?" :))

Furamadár 2009.11.13. 16:53:05

Ja a Remény rabjait túlértékeltnek nevezni, hát... Ez nem a filmet jellemzi ;)

A pillangó pedig önmagában jó film, de ha a könyvet is elolvasod, megváltozik a véleményed: A sztori félbevágatott, a könyv ha jól rémlik 3-4(-5?) télakot mesél el, egyik nagyobb kaland, mint a másik.

sish 2009.11.13. 17:11:31

@Void Bunkoid: leone 510-es:)
tényleg az egyik legjobb stallone film

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2009.11.13. 17:37:37

@húsvérférj: Nem kifejezetten börtönfilm (inkább szajréfilm sztem), de örülök, hogy valaki megemlítette, én is szeretem. :)

TISZTELT SZERZŐK!!!!

Na és a Blues Brothers hol marad a listáról????!!!! Igaz, hogy csak az elején és a végén van börtön, összesen kb. 5 percig (a film két órás), de MEKKORA MOZI! Vagy ott a Légy jó mindhalálig! A karcer az már semmi?! Meg az a film, amit tegnap láttam, abban volt egy rácsos ablak! Na AZ hogy maradhatott ki?...

közlekedési bűnöző (törölt) 2009.11.13. 17:42:33

Aaaajjjj, pedig már úgy örültem, hogy a Shawshank Redemption kihagyása miatt megköpködhetem a post-ot, erre megtaláltam a végén... :-)))

f.m.j. 2009.11.13. 17:46:12

A Remény rabjait lehúzni sznob picsogás... :)

Nostro · http://www.flickr.com/photos/terraflex/ 2009.11.13. 17:51:13

Szerintetek nem hasonlít a Szökés Alcatrazból plakátja a Mechanikus Narancséra?
www.evs.is.nl/posters/Clockwork-orange_1.jpg
Nem lehet véletlen.
Szerintem sem kell ide a túlértékelt Halálsoron. Egyetlen egyszer sem tudtam megnézni, annyira fárasztó és izzadságszagú volt az egész film, a hiteltelen szereplőkről nem is beszélve. Még a Börtöncsapda is jobb volt. Itt a trailere: www.youtube.com/watch?v=o1U1iO8ae4U
De persze az emblematikus B-börtönfilmeknek külön lista kellene.

Jake24 2009.11.13. 17:51:21

A bosszú börtönében tényleg klasszikus, és valóban sly egyik legjobb filmje, mellesleg donald sutherland is zseniális benne. De hogy maradt ki az Életfogytig? Aki nem ismerné, Eddie Murphy és Martin Lawrence zseniális vígjátéka/drámája két a 20-as években életfogytig zárt baráttal, akiknek néha szívszorítóan van bemutatva az életük, hogy hogyan öregednek meg... Kérem a listába bele! :P

Jake24 2009.11.13. 17:53:04

A háborús börtönös filmekkel mi van? Híd a Kwai folyón? Vagy a csak az elvont szarok érdemelnek a listában helyet? Tisztelet a kivételnek persze.

KáCsé 2009.11.13. 17:56:21

Ó te jó ég... és ezt most csak úgy általánosságban...

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2009.11.13. 18:29:54

A legjobb börtönfilm egy magyar kisjátékfilm, mondjuk azt, hogy találós kérdés: ketten ülnek egy cellában, a falra az ablak rácsa vet árnyékot. Szöszmötölnek, farigcsálnak. Telik-múlik az idő, ahogy a nap fenn az égen, úgy lassan az ablakrács árnyéka a két priccs közé esik. Közben a két rab tevékenysége egyre jobban felgyorsul, mire a rács közéjük ér, sebesen elkezdik felpakolni az így kialakult sakktáblára -az ablakrács vetette árnyékra- a előzőleg kenyérbélből megfaragott bábukat, és játszanak egy schnell-parti sakkot. De ahogy a nap fenn az égen, úgy az ablakrács árnyéka is arrébb kúszik, fel az ágyra, majd a falra. A két rab ül a priccsen és szöszmötöl.

Amúgy Carandiru, Éhség, Soha többé háborút! E két utóbbi szerintem giccs, de ha már A remény rabjait és a Halálsoront ennyien reklamálták, ezek is beférnek bőven.

Baski Sándor · http://filmvilag.blog.hu 2009.11.13. 18:35:04

@efes: Az Éhség! Ha van valami, amit sajnálok, hogy kimaradt, akkor az ez... Rejtély, hogy hogy nem jutott senkinek eszébe.

Romboljuk le a modern világot... (törölt) · http://www.youtube.com/watch?v=9vq63q45qfk 2009.11.13. 18:48:23

igen de például szerintem a csillagok háborúja négy is benne lehetne például szerintem mert a leja hercegnö a halálcsillagon van börtönbe zárva és a lúk meg a hán kiszabadíttyák a csubival

zsüber 2009.11.13. 18:50:19

Nekem is eszembe jutott az Éhség. Rendelek is egy pizzát. Az be lehet adni a rácson is...

Marco Aurelio 2009.11.13. 19:01:27

@Sepsi László:
könyörgöm, a magyar "Rosszfiúkat" inkább ne is emlegessük...

Amúgy nekem az inkább tűnt fiatalkorúak börtönének a hely, mint javítóintézetnek (vö. a Stohl-féle hellyel).

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2009.11.13. 19:01:42

@[bs]: Érdekes film, de ugyanaz a baj vele, mint pl. a Mel Gibson Passióval. Már ha ez baj valakinek, bár nekem az. Túl sok.

Alexi Borzovan 2009.11.13. 20:10:08

Bosszú börtönében tényleg jó film. Nem a "mindentésmindenkitszarrálövökmeramcsivagyok" Rambo-baromságja Stallonénak.
Nagyon jó/drámai börtönjelenetek vannak még az Amerikai História X-ben és a Pokoli Leckében (javítónevelő). Na és nem lehet kihagyni a Született Gyilkosokat sem! :)

pingwin · http://pingwin.blog.hu 2009.11.13. 20:13:43

legyen egy magyar is: rosszfiuk
es nem bad boys.

volt egy film robert redforddal, ahol egy magas rangu tiszt volt, de bebortonoztek valami vetseg miatt es a borton parancsnokkal nem jon ki jol, a film vegere elfoglaljak a bortont.

Morrózió 2009.11.13. 20:14:43

Érdekességként megemlíteném a Das Experiment-et (tudom, dupla névelő, de nem tudtam máshogy mondatba foglalni). Egy szimulált börtönről szól, amiben az önkéntesek egyik fele felveszi a börtönőr szerepet a másik pedig az elítéltekét. Aztán a végén túl komolyan veszik a dolgot...

Alexi Borzovan 2009.11.13. 20:18:55

Ugye nem csak "művészfilmet" lehet említeni? Mert akkor ideírnám a Fegyencjáratot is, nekem nagy kedvencem. Bár sokan nem szeretik, mert mainstream "halivúdi", de szerintem nagyon jó és szórakoztató (azért az is fontos, nem?) film. Malkovich meg mint Cyrus, az eszelős tömeggyilkos, na az zseniális!

Morrózió 2009.11.13. 20:23:46

A "nem érdekes, hogy hogyan, de megszöktünk a börtönből" kategóriában: Down by Law (Tom Waits, Roberto Benigni és John Lurie)

Morrózió 2009.11.13. 20:26:47

@Jake24: illetve A nagy szökés (szintén Steve McQueen-nel)

mokas_gizi 2009.11.13. 20:34:54

Ez egy valóban jó film aki teheti nézze meg, nálunk annyira nem ismert:

A vér kötelez
Bound by Honor, Blood in Blood out (1993)
Damian Chapa, Jesse Borrego, Benjamin Bratt
Rendezte: Taylor Hackford

A főszereplő két chickano' testvér Paco és Cruz, illetve félvér unokatesójuk Miklo 72'-ben még mind a "Vatos Locos" banda tagjai, később útjaik szétvállnak és mind-mind más világok felé sodoródnak az árral. Miklo a San Quentin börtönbe kerül, és bár a csatában lábát is elveszti, végül a börtönbanda vezetőjének harcolja ki magát. Cruzból festőművész lesz, heroinfüggősége egyik testvérének elvesztéséhez vezet. Paco először a katonasághoz kerül, majd rendőr lesz, és bármennyire is szeretne segíteni, Miklo már a börtönt választotta családjának és megtagadja őt.

Egy nemzedék számára őskult, legenda, meghatározó, "legjobb" a vérszövetség-testvériség jegyében, chickano-maffiás-börtönös-erőszakos környezetben igazából félelmetes sittgengszterekkel. Kult értéke, tartalma sokkal magasabb színvonalat képvisel mint kidolgozási minősége.

autosdolgok · http://autos.dolgok.com 2009.11.13. 20:47:51

Halálsoron valóban nagyon nagy film!

botulinotoxin · http://bvpszichologiahirek.blogspot.com/ 2009.11.13. 20:50:18

Gratulálok!

Csodálatos összeállítás! Van köztük olyan film, amit én magam sem láttam.

Fliegauf Gergely
bortonblog2.blogspot.com/2009/11/10-bortonfilm-filmvilag-blogon.html

cool-trane 2009.11.13. 21:07:38

women in cage, a szilikonmentes pam grier fénykorában, leszbi, brutál.

zolikah 2009.11.13. 21:17:59

Gépállat SC

Odavág

mininyul 2009.11.13. 21:45:55

Az Éhség mindenképp kéne ide. Meg poénból benyomtam volna a Tanút is :D

kazmer15 2009.11.13. 22:27:52

bár nem börtönfilm, de kiváló börtönjelenet van benne (szvsz): Top Secret!

Morrózió 2009.11.13. 22:35:04

... Monte Cristo grófja

Morrózió 2009.11.13. 22:36:42

ja, meg vasárnap kezd a Prisoner az amc-n

Morrózió 2009.11.13. 22:37:54

@kazmer15: illetve Brian élete, van benne egy zseniális szökés is :D

kazmer15 2009.11.13. 22:45:47

meghát ugye vannak a börtönpornók is...

chatte 2009.11.14. 15:12:05

@mokas_gizi: ? börtönfilm. nem a téma miatt, hanem mert edward norton zseniális

Pandeamonium 2009.11.14. 16:31:28

Miért sír mindenki azon, hogy mi maradt ki? Ez nem a kommentelők, hanem a blog listája, na. Ők így látják, és pont. Arról miért nem beszél a sok okos, hogy ami rajta van a listán, az milyen? Halálsoron, Bosszú börtönében - jellemző.

citromosjegestea · http://www.minerva-szki.hu/szakkepzesek/marketing-es-reklamugyintezo.php 2009.12.04. 11:21:31

Bár nem láttam mindet, így a véleményem nem elég objektív, de számomra a Remény Rabjai volt a legemlékezetesebb börtönös film.

ghalleck 2009.12.25. 20:07:02

Emberek! Sydney Lumet klasszikusa, Sean Connery egyik legjobb alakításával, A domb, na az csúnyán kimaradt!

KenSentMe 2010.09.03. 14:34:04

Hát, nem tudom.. egyrészt a Remény rabjai tényleg nagyon érzelmesen megcsinált darab, az az üzenete pedig, hogy nem szabad az embernek elhagynia magát, hanem mindig ellenállni és küzdenie kell, valóban egy fontos üzenet.. megértek mindenkit, aki kedveli és szereti ezért. Viszont azért..

bőven elég a Szökés Alcatrazbólt megnézni és összevetni a kettőt, hogy lássuk, a Remény rabjai mennyi mesés elemet tartalmaz. Hiszen végül is mind a két film egy "alagútásásos szökés" történetét meséli el .. csak míg Clint Eastwoodot és társait halálra szadizzák, aztán a terrortól az egyik rab levágja az ujjait, a másik meg infarktust kap, addig Andy Dufresne-nek arany élete van.. könyvtárat üzemeltet, az őrök vigyáznak rá, stb. .. stb. stb. stb. .. (mellesleg aki nézi a Discovery channel rabos sorozatát, az a hajdani Alcatrazon is foghatja a fejét, hogy manapság egy ilyen intézmény mennyivel szigorúbb lett).

Míg a valóságban az emberek vagy belenyomorodnak a bántalmazásba, és ha esetleg sikerül is megszökniük, azzal csak azt érik el, hogy belefulladhatnak a hánykolódó hullámokba, addig a mesében a legkisebb fiú győz, és mindent kamatostul visszafizet.. bizony, mese habbal az egész.. és nem azért mondom, egy jó mesét is kell értékelni, de nem való minden más elé.. különösen azok elé a filmek elé nem, amik fontos tanulságokat ragadnak meg a valóságból és az életből, és teszik mindezt mese nélkül.

(Egyébként szerintem a Remény rabjait éppen az teszi a maga kategóriájában mégis kiemelkedővé, hogy a mese fonalára ügyesen fűz fel reális és nyers helyzeteket.. ilyen például az elején a rab agyonverése, vagy a meghallgatások, ahol láthatjuk, hogyan fejlődik Redding jelleme, stb. stb. stb.).

Beyonder 2010.09.03. 14:48:22

@VRbagoly: perszehogy mese a film, annak nem is rossz. A nyersebb jelenetek miatt (a mágikus realizmus mintájára) nyugodtan el lehet a stílust "szentimentális realizmusnak" nevezni. :)

leviO 2011.02.06. 18:38:54

Az erőd és a Csontdarálók !!!

Gubicsov 2017.09.08. 11:55:39

@Jake24: Életfogytig! Köszönöm! Tudom hülyeség egy lassan 8 éves kommentre válaszolni, de tegnap óta ezt a filmet keresem. Csak annyira emlékeztem, hogy a két főszereplő már idősen jut ki a börtönből. Illetve Gene Wilder és Richard Pryorra tippeltem, mint főszereplő páros. Jó rég lehetett már, hogy ezt a filmet én tv-ben láttam, ha még erre se emlékszem.