A hosszú hétvégére való tekintettel az eheti Moziklip kicsit rövidebb a szokottnál, jövő héten pótolom.
Amikor a rovatot terveztem, nem igazán tudtam, hogy mutassak-e egyáltalán olyan munkákat, amik inkább érdekesek, mint jók. A dilemma körülbelül idáig tartott: E. Elias Merhige a new yorki Interpol zenekarhoz készített klipje számomra nagyon kevés pozitív jellemzővel bír, de mivel egy valóban egyéni rendező keze nyomát viseli magán, érdemes megemlíteni.
A hiperlassított, egy hatalmas zoomolásból álló klip koncepciója jó, de a megvalósítás nem az igazi, mintha valami amatőr kollázst látnánk, a szereplők képsíkjai természetellenesek, mintha papírból vágták volna ki őket, az arcuk közhelyes sztereotípiákra utal. Amikor a Heinrich Manuever rövidfilmje valahogy a számhoz akar illeszkedni, akkor kifejezetten röhejes - itt a repülő galambokról beszélek. A klip egyszerűen annyira stilizált, természetellenes, valószerűtlen, hogy inkább csak nézni lehet, élvezni kevésbé - persze lehet, hogy ez volt a cél, hiszen az Interpol száma pont egy ilyen önző és üres "valley girl"-ről szól.